Fontos megjegyezni, hogy az érvelés gyengesége már a valószínűségszámításkor kitűnik: ha 50% annak az esélye, hogy ''A'' után ''B'' is megtörténik, akkor annak 25% az esélye, hogy ''B'' után ''C'' is megvalósul, a ''D''-nek az esélye meg 12.5%! Tehát, ha annak 50% az esélye, hogy egyik lépés követi a másikat, és a sorozat nem szakad meg félúton, akkor a fenti gondolatmenet bekövetkeztének az esélye mindössze 12.5%. Összetettebb eseménysorozatoknál ezek az odsszok még kisebbek.

Ez az érvelési módszer azért is hibás, mert nem veszi figyelembe az átmeneteket – fekete-fehér módon láttatja a világot ([[áldilemma]]). Például amikor egy ipar államosítása ellen azzal érvelünk, hogy az államosítás a kommunizmus eszköze. Nem létezik az a kettősség, hogy vagy egy teljesen kapitalista társadalomban élünk, vagy egy kommunistában. Még a legszabadabb piacgazdaságban is vannak kötelességek, amiket az állam átvállal, pl. társadalombiztosítás, nyugdíj, állami iskolák stb. Egy Ha az államosítás-privatizálás problémakör felmerül egy racionális vitában inkább azon , azt kell a hangsúlynak lennieelőször megtárgyalni, melyik iparágak vannak jelenleg állami kézben, világviszonylatban az államnak tipikusan mekkora a befolyása az adott iparra, az államosításnak mi lenne a célja, remélt haszna stb.

A csúszós lejtőt [[szalmabáb érvelés]]sel is lehet kombinálni. A szalmabáb érvelés lényege, hogy az ellentétes álláspontot leegyszerűsítjük, és a leegyszerűsített változatra válaszolunk. Az államosítás/-privatizáció vitában például azért jön elő a szalmabáb érvelés, mert az államosítás mellett érvelő csak egyetlenegy ipar részleges államosítása mellett érvel. E helyett úgy állítjuk be, mint aki minden ipart és teljes mértékben államosítani kíván. Ha így lenne, joggal lehetne taglalni a kommunizmus hiányosságait, de az ellenfélnek ellenoldalnak nem ez az álláspontja.