Fontos megjegyezni, hogy az érvelés gyengesége már a valószínűségszámításkor kitűnik: ha 50% annak az esélye, hogy ''A''-ból után ''B'' is megtörténik, akkor annak 25% az esélye, hogy ''B'' után ''C'' is megtörténikmegvalósul, a ''D''-nek az esélye meg 12.5%! És itt Tehát, ha annak 50%-kal számoltunkaz esélye, hogy egyik lépés követi a másikat, és a sorozat nem szakad meg félúton, ami elég magasakkor a fenti gondolatmenet bekövetkeztének az esélye mindössze 12.5%.

Ez az érvelési módszer azért is hibás is, mert nem veszi figyelembe az átmeneteket – fekete-fehér módon láttatja a világot ([[áldilemma]]). Például amikor egy ipar államosítása ellen azzal érvelünk, hogy az államosítás a kommunizmus eszköze. Nem létezik az a kettősség, hogy vagy egy teljesen kapitalista társadalomban élünk, vagy egy kommunistában. Még a legszabadabb piacgazdaságban is vannak kötelességek, amiket az állam átvállal, pl. társadalombiztosítás, nyugdíj, állami iskolák stb. Egy racionális vitában inkább azon kell a hangsúlynak lennie, melyik iparágak vannak jelenleg állami kézben, világviszonylatban az államnak tipikusan mekkora a befolyása az adott iparra, az államosításnak mi lenne a célja, remélt haszna stb.