A fenti dombormű megmozgatja az alternatív történelem kutatóinak fantáziáját. A [[paleoasztronautika]] képviselői szerint a falon egy nagy ókori egyiptomi '''villanykörtét''' ábrázolnak, amelyet a denderai templomban használtak. A templomban, ahol ezt a festményt találták, olyan rossz a levegő, hogy a hagyományos fáklyák, modern öngyújtók nem is működnek, ráadásul semmi nyoma sincs lerakódott koromnak.

A paleoasztronautika képviselőinek állításával szemben, a XIX. századi látogatók márpedig hagytak maguk után nyomokat, egy 2010-es restaurációs munkálat során a templom mennyezetét kitisztították, ahol ráleltek egy gyönyörű festményre (lásd lent). A lerakódott korom mennyiségéből ítélve "többszáz évnyi korom rakódott le". Még ha létezett volna is olyan módszer, hogy bent lévők látásviszonyait ellehetetlenítsék, az egyiptomiak inkább abban hittek, hogy azt kell megakadályozni, hogy az illetéktelen bejussanak, amiben annyira sikeresek voltak, hogy csak robbanóanyagokkal lehetett bejutni a lezárt sírhelyekbe.

Az egyiptomi templomok építésekor amúgy sem volt kiemelten szükség fáklyára, mivel az építkezéseket fényes nappal végezték; világításra csak akkor volt szükség, amikor a tetőt már felhúzták.

Amikor az ''Ősi idegenek'' sorozatban Giorgio A. Tsoukalos a saját denderai élményéről beszél, azt mondja, hogy a templomban nem működött az öngyújtója, és a kísérői fáklyái sem világítottak. Ez lehet, hogy így volt, de az évszázadok során elég sok beszámolót lehet olvasni arról, hogy a régészek zökkenőmentesen tudták használni a fáklyáikat az egyiptomi piramisokban és templomokban. John Romer egyiptológus szerint a fáklyában lévő olajhoz némi sót adtak hozzá, hogy az tiszta fénnyel égjen. A lenti képen egy ilyen lámpát ábrázolnak:

Itt pedig egy kézzel fogható lelete, ami bizonyítja, nem volt szükség elektromos világításra: