B. R. Forer pszichológus úgy találta, hogy az emberek hajlamosak elfogadni felületes és általános jellemzéseket, mintha az kifejezetten őket írná le, és nem veszik észre, hogy az szinte bárkire alkalmazható. Vegyük például a következő leírást, mintha a saját személyiségrajzunk lenne.
Szüsége Szüksége van arra, hogy mások kedveljék és elismerjék, és önmagával szemben kritikus. Bár vannak személyes gyengeségei, általában jól ellensúlyozza azokat. Sok kihasználatlan adottsága van, amit nem fordít az előnyére. Fegyelmezett és magabiztos kívülről, de belül hajlamos aggodalmaskodásra és a bizonytalankodásra. Időnként komoly kételyei vannak, hogy jól döntött, vagy helyesen cselekedett-e. Szüksége van bizonyos mérvű változatosságra és sokszínűségre, és elégedetlenné teszi, ha korlátokkal, akadályokkal kerül szembe. Büszkén független gondolkodónak tartja magát, és nem fogadja el mások állításait megfelelő bizonyíték nélkül. Ugyanakkor nem tartja okos dolognak önmagát túl őszintén megnyitni mások előtt. Időnként extrovertált, barátságos, társasági, máskor introvertált, óvatos és zárkózott. Egyes vágyai igen valószerűtlenek.
Forer egy személyiségtesztet töltetett ki tanítványaival, de a válaszokat figyelmen kívül hagyta, és a fenti jellemzést adta nekik. Megkérte őket, hogy értékeljék a jellemzést 0-tól 5-ig, ahol 5 jelenti azt, hogy a jellemzés kiváló, 4 a jó. Az átlag 4.26 volt, mindez 1948-ban történt. Azóta rengetegszer megismételték, az átlag 4.2 körüli.
