1 099
szerkesztés
Módosítások
a
még egy valami
Az sem meglepő, hogy a sziget lakossága ma elég alacsony számú. A hanyatlást követően kitört az ún. Hosszúfülűek és a Rövidfülüűek közti törzsi háború, amelyet kb. 1680 és 1770 között vívtak.<ref>Giulio di Martino: Húsvét-sziget: Mítosz és történelem, 36-37. o.</ref> Az 1800-as években az amerikaiak elkezdték az ott élőket rabszolgasorba hajtani. 1862 karácsonyán a peruiak több mint ezer szigetlakót hurcoltak magukkal. A rabigába hajtás egy évvel később ért véget. Az évszázad alatt a sziget lakosságga ötezerről mindössze száztizenegyre csökkent.<ref>Giulio di Martino: Húsvét-sziget: Mítosz és történelem, 39. o.</ref>
Erich von Däniken úgy adta ki az első könyvét (amelyben a Húsvét-szigetekkel szigettel kapcsolatos elméletével előállt), hogy azt megelőzően nem járt a szigeten. Amikor mégis rászánta magát, hogy ellátogasson a helyszínre, egy Edmundo Edwards nevű úriember vezette végig a szigeten. Däniken arról elmélkedik a könyvében, hogy a szobrok készítéséhez használt kő nem található meg a szigeten, tehát annak egy másik bolygóról kellett származnia. Edwards megmutatta neki azt a krátert, ahonnan az őslakók szedték a köveket. Däniken ekkor zavarba jött.<ref>Giulio di Martino: Húsvét-sziget: Mítosz és történelem, 101. o.</ref>
Összefoglalva, a paleoasztronautika hívei nemhogy lekicsinylően néznek elődeinkre, amikor igaztalanul állítják, hogy a moaik felállításához földönkívüli segítségre volt szükségük, de azzal sincsenek tisztában, hogy egy sziget népessége és természeti kincsei nem állandóak – természeti katasztrófák, a sziget természeti kincseinek felélése, törzsi konfliktusok és a nyugati ember feltűnése mind-mind közrejátszik abban, hogy ma egy szinte kihalt, természeti kincsekben szegény szigetet látunk.