Occam borotvája (SkepDic)

A lap korábbi változatát látod, amilyen The zenith (vitalap | szerkesztései) 2013. november 7., 14:22-kor történt szerkesztése után volt. (kategória)

SDCarroll.png Ez a szócikk Robert T. Carroll: The Skeptic's Dictionary c. műve megfelelő szócikkének fordítása.

William of Ockham

"Pluralitas non est ponenda sine neccesitate", magyarul "A sokaság szükségtelenül nem tételezendő”, egy másik fordításban: "Csak szükség esetén posztulálj sokféleséget". Ezek William of Ockham (1285-1349) középkori ferences rendi filozófus szavai. Mint a legtöbb ferences, William minimalista volt, a szegénységet idealizálta, és mint maga Assisi Szent Ferenc is, ezen a kérdésen viaskodott a pápával. XXII. János emiatt kiközösítette az Egyházból. William erre írt egy értekezést, melyben a pápát eretnekséggel vádolja.

Azt, amit ma Occam borotvájaként ismerünk, a középkori filozófiának gyakori elve volt. Az elnevezés nem is Williamtől származik, de mivel ő gyakran érvelt ily módon, az érv egybeforrt nevével. Viszont valószínűtlen, hogy William örülne annak, ha látná, miket tettünk a nevében. Az ateisták például gyakran alkalmazzák Occam borotváját, amikor Isten létezése ellen érvelnek. Szerintük Isten létezése egy szükségszerűtlen felvetés. Minden magyarázható egy metafizikai istenfigura feltételezése nélkül is.

A szükségtelen sokaság elve fel-fel merült a pszí középkori megfelelőjével kapcsolatos vitákban. Például a Vélemény Peter Lombard szentenciáiról második kötetében elmerül abban a kérdésben, hogy "Vajon egy magasabb angyal kevesebbet tud, mint egy alacsonyabb?" Szerinte igen, mert a csak szükség esetén posztulálj sokféleséget elvet érvényesíti. Azt az arisztotelészi elképzelést is felhasználja, miszerint a természet annál tökéletesebb, minél kevesebb a szükséglete a fennmaradáshoz. Az ateisták is használják ezt az elvet az ábrahámi istenek hipotézisének elutasításához, és az evolúció felkarolásához. Ha egy tökéletes lény teremtette az univerzumot, akkor maga az univerzum és az építőelemei is sokkal egyszerűbbek lennének. William ezt nem fogadná el.

Azzal viszont érvelt, hogy a természeti teológia lehetetlen vállalkozás. A természeti teológia csak ész érvekkel kívánja megértei Istent, a kinyilatkoztatott teológia viszont a szent írásokban található jelenésekre épül. Occam szerint Isten nem nyilvánul meg tapasztalati vagy értelmi síkon. Minden, amit Istenről tudunk, azt a jelenésekből tudunk. Ezért minden teológia alapja a hit. Meg kell jegyeznünk, hogy bár egyesek arra alkalmaznák Occam borotváját, hogy a spirituális világ egészét elvessék, Occam ettől eltekintett. Ha megtette volna, szociánussá vált volna, mint John Toland (Christianity not Mysterious, 1696), aki a szentháromságot egy egységként, és Jézus kettősségét egy személyként értelmezte.

William voltaképpen minimalista filozófiát vallott, nominalizmust hirdetett a népszerűbb realizmus helyett, azaz az univerzáliák nem léteznek az elmén kívül. Az univerzáliák csupán nevek, amelyek csoportokat vagy személyeket írnak le. A realisták azt hirdetik, hogy az univerzáliák mellett egyedülálló tárgyak és a hozzájuk csatolt fogalmak is léteznek. Occam szerint ez eggyel több a kelleténél. Univerzáliákra nincs szükségünk. A nominalisták és a realisták Szokratészre mint személy és mint fogalom tekintenek. A realisták ilyen valóságokban gondolkodnak, mint Szokratész embersége, Szokratész vadembersége stb. Tehát minden Szokratészra felruházható tulajdonságnak saját valósága van, egy univerzáliája vagy eidosza (ahogy Platón nevezte). El lehet mondani, hogy William kételkedett az univerzáliák fogalomkörének létjogosultságában. A logikában, az episztemiológiában és metafizikában nincs rájuk szükség, akkor miért tételezzük fel ezt a szükségtelen sokaságot? Platónnak és a realistáknak igazuk lehet. Lehet, hogy létezik eidosz, olyan univerzális, örök valóságok, melyek egyedi tárgyak megváltoztathatatlan állapotai. A személyek, fogalmak és a tudásunk megértéséhez viszont nincs szükségünk az eidoszra. A metafizika és az episztomológia számára felesleges.

Lehet azzal érvelni, hogy George Berkeley arra használta Occam borotváját, hogy a matériát szükségtelen sokaságnak állítsa be. Szerinte csak az elménkre és a képzeleteinkre van szükségünk a világmindenség megértéséhez. Ide kívánkozik, hogy Berkeley elég szelektív volt a borotva használatakor. Úgy kellett beállítania Istent, aki hallja, ha egy fa kidől az erdőben, akkor is, ha senki nincs jelen. A szubjektív idealisták felhasználhatják a borotvát bármilyen istenség elutasításához. Mindent meg lehet ismerni csak az elme és a fogalmak révén. Ez persze szolipszizmushoz vezet, ahhoz a filozófiához, hogy csak a személyem és az gondolataim léteznek. Legalább is amennyire érzékelni tudom. A materialisták pedig arra használják a borotvát, hogy az elmét teljesen kiiktassák. Sem az elme, sem az agy sokaságára nincs szükségünk.

Occam borotváját az egyszerűség elvének is nevezik. Manapság ez nagyjából azt jelenti, hogy "minél egyszerűbb egy magyarázat, annál jobb" vagy "nem sokszorosítsd feleslegesen a hipotéziseidet". Bárhogy is legyen, az elvet gyakran használják az ontológián kívül, például tudományfilozófusok a célból, hogy olyan kritériumokat állítsanak elő, amely segítségével több elméletből tudjanak választani. Ha valamit meg akarsz magyarázni, ne állj elő többel, mint szükséges. Lehet, hogy von Danikennek igaza van és földönkívüliek márpediglen megtanították az ókor emberét művészetre és építészetre, de nem kell idegen lényeket feltételeznünk a múlt vívmányaihoz. Miért is kéne? Vagy, ahogy többen fogalmaznának, de élj több előfeltevéssel, mint szükséges. Feltehetjük, hogy éterrel magyarázzuk a távolban zajló eseményeket, de nincs szükségünk az éterre, hogy egy magyarázattal álljunk elő. Akkor miért tegyük fel, hogy létezik az éter?

Lehet azt mondani, hogy Oliver W. Holmes és Jerome Frank Occam borotváját használta, hogy "a Törvény" létezése ellen érveljenek. Csak törvényszéki döntések léteznek; az egyedi ítéletek összessége alkotja a törvényt. Hogy a dolog zavarosabb legyen, ezek az eminens bírák a saját nézetüket törvényszéki realizmusnak hívják törvényszéki nominalizmus helyett. Ennyit a dolgot leegyszerűsítéséről.

Mivel Occam borotváját néha az egyszerűség elvének nevezik, néhány kreacionista azzal érvelt, hogy Occam borotváját fel lehet használni az evolúció elleni érvelésnél. Végülis, az, hogy Isten teremtett mindent, sokkal egyszerűbb az evolúciónál, amely egy nagyon összetett mechanizmus. De Occam borotvája nem azt mondja, hogy minél egyszerűbb egy hipotézis, annál jobb. Ha ez így lenne, Occam borotvája pont annyira lenne tompa, mint a lakosság.

Néhányan gazdasági megszorításokat is igazoltak Occam borotvájával. Azzal érveltek, hogy "Amit kevesebbel el lehet érni, arra pazarlás többet szánni." Ez a megközelítés magára az elvre alkalmazza a borotvát, mert az "előfeltevés" szót eltávolítja. Minél kevesebb az előfeltevés, annál jobb. Pénzből nem baj, ha van.

Az eredeti elvet, úgy tűnik, olyan szövegkörnyezetben vetették fel, amikor a tökéletesség egyenlő volt az egyszerűséggel. Ez egy metafizikai tévedés, amelyet osztunk a középkoriakkal és az ógörögökkel. Mivel nekünk is a legtöbb vitánk a körül zajlik, hogy mi szükséges és mi nem az. A materialisták számára a dualisták szükségtelenül sokasítanak. A dualisták viszont feltételezik az elmét és a testet is. Az ateisták számára egy istenfigura vagy a mennyei királyság szükségtelenek. A teistáknak meg nem. És így tovább. Danikennek, lehet, a tények miatt kell idegenről beszélnie. Másoknak az idegenek beemelése a képletben szükségtelen. Egyszercsak ráébredünk, hogy Occam borotvája semmi mást nem mond, minthogy egy ateista az istenfeltevést tartja feleslegesnek, de a teistáknál nem ez a helyzet. Ha ez így van, az elv nem túl hasznos. Másfelől, ha Occam borotvája azt mondja, hogy amikor két magyarázattal szembesülünk: egy elképzelhetetlennel és egy lehetségessel, akkor egy ésszerű ember a lehetségest válassza. Ez esetben az elv szükségtelen, mert amit mond, az magától értetődik. De ha tényleg egy minimalista elvvel van dolgunk, akkor az azt sugallja, minél több mindentől szabadulunk meg, annál jobb. Ha így van, akkor az egyszerűség elvét inkább Occam láncfűrészének kéne nevezni, azért, mert az elsődleges haszna az lenne, hogy az ontológiát megcsonkítsa.

Ma az egyszerűség elvére egy heurisztikus eszközként tekintünk. Nem feltételezzük, hogy az egyszerűbb elmélet a helyes és az összetettebb a helytelen. Tapasztalatból tudjuk, hogy elég sokszor az összetettebb elmélet a hibás. Bizonyítottság hiányában a komplexebb elméletet, amely egy egyszerűbbel versenyez, inkább a történelem szemétdombjára hajítjuk, mindaddig, amíg be nem bizonyosodik, hogy tévedtünk.

Lásd még

Eredeti szócikk: Occam's razor