Kollektív tudatalatti

A kollektív tudatalatti a tudatalatti elme azon része, amely minden emberben közös. Carl Jung szerint a kollektív tudatalatti archetípusokat tartalmaz, vagyis olyan viselkedésmintákat, univerzális hajlamokat, amelyek nem a tapasztalaton alapszanak. Ahogy Platón nézetében a formák (Platón azon elméletéről van szó, miszerint a dolgok mivolta a formájukban van – a ford.), úgy az archetípusok sem az érzékelhető világból származnak, hanem attól függetlenül léteznek, és az elme közvetlenül ismeri őket. Platónnal ellentétben azonban Jung úgy vélte, hogy az archetípusok spontán keletkeznek az elmében, különösen krízishelyzetekben. Ahogy bizonyos jelentőségteljes egybeesések, mint pl. a szinkronicitás szócikkben leírt bogárról és ganajtúróról szóló álom, megnyitják a kaput a transzcendens igazságokhoz, a krízishelyzetek a kollektív tudatalattihoz nyitnak kaput, és felfedik valamelyik archetípust, amely általában el van rejtve a hétköznapi tudat elől.

Jung azt állította, hogy a mitológiai történek is az archetípusokon alapszanak. Szerinte a mitológia mély, rejtett és rendkívüli igazságok tárháza. Az álmok és lelki válságok, a láz és az elmebetegség, valamint véletlen találkozások, amelyek összecsengenek "jelentőségteljes egybeesésekkel" mind a kollektív tudatalattihoz vezető utak, amely az "éleslátásával" képes visszaállítani az egyén pszichés egészségét. Jung szerint ezek a metafizikai elméletek tudományosan megalapozottak, azzal együtt, hogy empirikusan ellenőrizhetetlenek. Ez viszont épp azt jelenti, hogy egyáltalán nem tudományosak, hanem áltudományosak.

Lásd még