1 099
szerkesztés
Módosítások
Új oldal, tartalma: „A '''nyelvőrzés''' (kacinfántosabb szóval '''preskriptív''' (azaz '''előíró''') '''nyelvészet''') a nyelv egy ideális változatának fenntartására, terjesztés…”
A '''nyelvőrzés''' (kacinfántosabb szóval '''preskriptív''' (azaz '''előíró''') '''nyelvészet''') a nyelv egy ideális változatának fenntartására, terjesztésére irányuló tevékenység. A nyelvőrzői törekvések többfélék:
*az idegen eredetű szavak kerülése, ha arra megfelelő magyar szinoníma is van;
*ha nincs, a magyar megfelelő megírása, annak terjesztése;
*választékos szókincs;
*nyelvi illemtan;
*helyes kiejtés;
*helyesírás;
A "helyes" használat homályos fogalom, így egyes kérdésben a nagy nyelvőrzők is különböző véleményt formálhatnak. Általában a "régebbi a jobb" álláspontot képviseli. Mivel a "helyességet" nem lehet objektíven felmérni, az elfogadott szavak, írásmódok, mondatszerkezetek stb. szubjektív úton kerülnek megítélésre, ami tudománytalan. A nyelvőrző körökben kialakult egy presztízs alapú hierarchia: a nagyobb tiszteletben álló nyelvőrzőnek alanyi jogon van igaza. A tudomány elveti ezt a dogmatikus, [[Tekintélyre hivatkozás|tekintélyelvű]] berendezkedést. A nyelvőrzők nem csak a saját berkeikben hirdetik ezt a gondolkodásmódot, hanem maga a terület is egy olyan nyelvi hierarchiát feltételez, és kíván fenntartani, ahol egy helyes nyelvi változathoz kell ragaszkodni, az alternatívák létjogosultságát ritkán ismerik el.
A nyelvészek nem tekintik a nyelvőrzést a nyelvészet részeként, mivel a nyelvészet leíró (''deskriptív''), a nyelvőrzés meg előíró (''preskriptív''). A nyelvészet azt kutatja, a nyelvet hogyan, kik, milyen területen, milyen társadalmi viszonyok közt használják. A "Hogyan kell/hogyan illik/kik előtt" stb. típusú kérdéseket a nyelvészet nem vizsgálja, mert az ilyen kérdéseket nem a tudomány dolga feltenni. A társadalomtudománynak sem célja a népcsoportok között fontossági sorrendet felállítani.
Természetesen vannak nyilvánvalóan rossz nyelvi megoldások, mint például a "Magyarország''ban'' esik az eső." De a nyelvvédők elsősorban egy ideális nyelvhasználatot promotálnak olyan körökben, ahol kialakultak a nyelvhasználat megszokott, hétköznapi formái, mint például, amikor egy újságíró szakmai okok miatt a mondat végére teszi az alanyt, hogy a figyelemfelkeltő szavak kerüljenek előre. Vagy, amikor az ember esztétikai okok miatt elhagyja a 6:3-as szabály alkalmazását (''sajtos pizza akció'').
Valamelyest mindenkinek nyelvőrzőnek kell lennie, mert léteznek nyelvi elvárások a társadalom minden (minél feljebb, annál inkább) szintjén. Az ún. "iskolai nyelvtan" megköveteli a ''helyes''-''helytelen'' kettősséget, ami kihat a társadalom egészére. Egy kommunikációs szakembertől elvárják, hogy "helyesen" beszéljen, olyan mondatszerkezeteket használjon, amelyeket megkövetelnek tőle. Ha nem így tenne, úgy tűnne, nem jó szakember, nem elég képzett/művelt. Lehet, a kamerák mögött, a hétköznapokban ezeket az előírásokat nem tartja be.
A ''helyes''-''nem helyes'' egy [[Áldilemma|hamis dilemma]] – nem létezik ''a'' helyes magyar nyelv, és nem mindig lehet megtalálni ''a'' megoldást. Míg egy műveltebb ember tudatosan kerüli a -''suk''/''sük""-ölést, a legtöbb embernek mindegy, hogy a boltban ''zsemlét'' vagy ''zsömlét'' tesz a bevásárlókocsiba, és az sem baj, ha a beszélt nyelvbe bekerül egy ''-ba''/''-be'' ''-ban''/''-ben'' helyett. Írásos nyelvben viszont ezt a tévedést érdemes elkerülni.
==Lásd még==
*[http://www.maszol.ro/index.php/kultura/20688-szilagyi-n-sandor-nincs-olyan-hogy-a-magyar-nyelv Szilágyi N. Sándor: Nincs olyan, hogy A Magyar Nyelv]
*[http://www.galamuscsoport.hu/tartalom/cikk/37314 Sándor Klára: Az érzelemrokonító forraszték]
[[Category:Áltudományok]]
*az idegen eredetű szavak kerülése, ha arra megfelelő magyar szinoníma is van;
*ha nincs, a magyar megfelelő megírása, annak terjesztése;
*választékos szókincs;
*nyelvi illemtan;
*helyes kiejtés;
*helyesírás;
A "helyes" használat homályos fogalom, így egyes kérdésben a nagy nyelvőrzők is különböző véleményt formálhatnak. Általában a "régebbi a jobb" álláspontot képviseli. Mivel a "helyességet" nem lehet objektíven felmérni, az elfogadott szavak, írásmódok, mondatszerkezetek stb. szubjektív úton kerülnek megítélésre, ami tudománytalan. A nyelvőrző körökben kialakult egy presztízs alapú hierarchia: a nagyobb tiszteletben álló nyelvőrzőnek alanyi jogon van igaza. A tudomány elveti ezt a dogmatikus, [[Tekintélyre hivatkozás|tekintélyelvű]] berendezkedést. A nyelvőrzők nem csak a saját berkeikben hirdetik ezt a gondolkodásmódot, hanem maga a terület is egy olyan nyelvi hierarchiát feltételez, és kíván fenntartani, ahol egy helyes nyelvi változathoz kell ragaszkodni, az alternatívák létjogosultságát ritkán ismerik el.
A nyelvészek nem tekintik a nyelvőrzést a nyelvészet részeként, mivel a nyelvészet leíró (''deskriptív''), a nyelvőrzés meg előíró (''preskriptív''). A nyelvészet azt kutatja, a nyelvet hogyan, kik, milyen területen, milyen társadalmi viszonyok közt használják. A "Hogyan kell/hogyan illik/kik előtt" stb. típusú kérdéseket a nyelvészet nem vizsgálja, mert az ilyen kérdéseket nem a tudomány dolga feltenni. A társadalomtudománynak sem célja a népcsoportok között fontossági sorrendet felállítani.
Természetesen vannak nyilvánvalóan rossz nyelvi megoldások, mint például a "Magyarország''ban'' esik az eső." De a nyelvvédők elsősorban egy ideális nyelvhasználatot promotálnak olyan körökben, ahol kialakultak a nyelvhasználat megszokott, hétköznapi formái, mint például, amikor egy újságíró szakmai okok miatt a mondat végére teszi az alanyt, hogy a figyelemfelkeltő szavak kerüljenek előre. Vagy, amikor az ember esztétikai okok miatt elhagyja a 6:3-as szabály alkalmazását (''sajtos pizza akció'').
Valamelyest mindenkinek nyelvőrzőnek kell lennie, mert léteznek nyelvi elvárások a társadalom minden (minél feljebb, annál inkább) szintjén. Az ún. "iskolai nyelvtan" megköveteli a ''helyes''-''helytelen'' kettősséget, ami kihat a társadalom egészére. Egy kommunikációs szakembertől elvárják, hogy "helyesen" beszéljen, olyan mondatszerkezeteket használjon, amelyeket megkövetelnek tőle. Ha nem így tenne, úgy tűnne, nem jó szakember, nem elég képzett/művelt. Lehet, a kamerák mögött, a hétköznapokban ezeket az előírásokat nem tartja be.
A ''helyes''-''nem helyes'' egy [[Áldilemma|hamis dilemma]] – nem létezik ''a'' helyes magyar nyelv, és nem mindig lehet megtalálni ''a'' megoldást. Míg egy műveltebb ember tudatosan kerüli a -''suk''/''sük""-ölést, a legtöbb embernek mindegy, hogy a boltban ''zsemlét'' vagy ''zsömlét'' tesz a bevásárlókocsiba, és az sem baj, ha a beszélt nyelvbe bekerül egy ''-ba''/''-be'' ''-ban''/''-ben'' helyett. Írásos nyelvben viszont ezt a tévedést érdemes elkerülni.
==Lásd még==
*[http://www.maszol.ro/index.php/kultura/20688-szilagyi-n-sandor-nincs-olyan-hogy-a-magyar-nyelv Szilágyi N. Sándor: Nincs olyan, hogy A Magyar Nyelv]
*[http://www.galamuscsoport.hu/tartalom/cikk/37314 Sándor Klára: Az érzelemrokonító forraszték]
[[Category:Áltudományok]]
