1 099
szerkesztés
Módosítások
még több bővítés
A [[paleoasztronautika]] képviselői szerint a '''Húsvét-szigeten''' található hatalmas szobrokat (''moai'') nem lehetett volna őseink eszközeivel és tudásával felállítani. Logikus tehát, hogy földönkívüliek segédkeztek a munkálatokban.
Catherine Routledge, a 20. század első felében aktív kutató 1914-15-ben 16 hónapot töltött a szigeten. Giulio di Martino így fogalmaz:
1955-ben egy norvég felfedező, Thor Heyerdahl tanúja volt annak, hogy a helyi lakosok – az őseiktől fennmaradt hagyomány szerint, mindenféle modern technikát mellőzve – igenis fel tudják emelni és helyére állítani a termetes szobrot. A legnagyobb kőtömbök szállításához mindössze 200 ember kell. A szobor felállításához 12 ember és 18 nap volt szükséges. Heyerdahl könyvet is írt az élményeiről, ''Aku-Aku'' címmel.<ref>[[The Case of the Ancient Astronauts]] (34:44-től 40:15-ig)</ref>.
A paleoasztronautika hívei arról is meg vannak győződve, hogy a lakosoknak egyszerűen nem volt elég természeti kincsük, hogy a moaikat kifaragják és felállítsák. A sziget történelme nem volt katasztrófa és konfliktusmentes. A jelek arra utalnak, hogy történt egy drasztikus esemény (a sziget földrajzát figyelembe véve a vulkánkitörés a legvalószínűbb), amely miatt a moaik előállítása lelassult, majd szinte végleg megállt. Becslések szerint ez körülbelül i. sz. 1680-ra tehető.<ref>Giulio di Martino: Húsvét-sziget: Mítosz és történelem, 24. o.</ref> Ekkor a helyi kultúra már hanyatló félben volt – az 1400-as évekre vezethető vissza a Rapa Nui-kultúra hanyatlásának első szakasza. Az 1960-as szökőár pedig tovább pusztította az amúgy is haldokló félben lévő sziget kincseit.<ref>Giulio di Martino: Húsvét-sziget: Mítosz és történelem, 38. o.</ref>
Az sem meglepő, hogy a sziget lakossága ma elég alacsony számú. A hanyatlást követően kitört az ún. Hosszúfülűek és a Rövidfülüűek közti törzsi háború, amelyet kb. 1680 és 1770 között vívtak.<ref>Giulio di Martino: Húsvét-sziget: Mítosz és történelem, 36-37. o.</ref> Az 1800-as években az amerikaiak elkezdték az ott élőket rabszolgasorba hajtani. 1862 karácsonyán a peruiak több mint ezer szigetlakót hurcoltak magukkal. A rabigába hajtás egy évvel később ért véget. Az évszázad alatt a sziget lakosságga ötezerről mindössze száztizenegyre csökkent.<ref>Giulio di Martino: Húsvét-sziget: Mítosz és történelem, 39. o.</ref>
Erich von Daniken úgy adta ki az első könyvét (amelyben a Húsvét-szigetekkel kapcsolatos elméletével előállt), hogy azt megelőzően nem járt a szigeten. Amikor mégis rászánta magát, hogy ellátogasson a helyszínre, egy Edmundo Edwards nevű úriember vezette végig a szigeten. Daniken arról elmélkedik a könyvében, hogy a szobrok készítéséhez használt kő nem található meg a szigeten, tehát annak egy másik bolygóról kellett származnia. Edwards megmutatta neki azt a krátert, ahonnan az őslakók szedték a köveket. Daniken ekkor zavarba jött.<ref>Giulio di Martino: Húsvét-sziget: Mítosz és történelem, 101. o.</ref>
Összefoglalva, a paleoasztronautika hívei nemhogy lekicsinylően néznek elődeinkre, amikor igaztalanul állítják, hogy a moaik felállításához földönkívüli segítségre volt szükségük, de azzal sincsenek tisztában, hogy egy sziget népessége és természeti kincsei nem állandóak – természeti katasztrófák, a sziget természeti kincseinek felélése, törzsi konfliktusok és a nyugati ember feltűnése mind-mind közrejátszik abban, hogy ma egy szinte kihalt, természeti kincsekben szegény szigetet látunk.
==Hivatkozások==