A paleoasztronautáknak legnagyobb fegyvere a saját célközönsége. Ők hétköznapi emberek, akik vélhetően nem jártasak az ókori/középkori kultúrák építészetében, művészetében, és történelmüket is csak nagyvonalakban ismerik. Emiatt bármilyen ókori építményre [[Nem tudás mint érv|rá lehet fogni]], hogy megépítésük emberfeletti erőt igényelt volna, tehát az építőknek külső segítséget kellett igénybe venniük. Ez a külső segítség csak egy embernél fejlettebb civilizáció lehet. Az elképzelés rendkívüli, [[Vágyvezérelt gondolkodás|vonzó, izgalmas]]. Szép lenne, ha ez igaz lenne. Az olvasó/néző ennek az ábrándnak tükrében fogadja be a témában írt könyveket, leforgatott filmeket. A tálalás egyoldalú, [[Géppuska érvelési technika|az állításoknak utánajárni időigényes ]] – feltéve, ha a forrásokat feltűntetik.

A nem szkeptikus közönség könnyen magáének tudja ezt a gondolatot, amelyet egy jól megírt könyv/jól megrendezett film meg is szilárdít. A közönségben gyorsan kialakul az a kép, hogy a fősodratú tudósok nem nyitottak semmilyen új elképzelésre, mert az évszázadok alatt felépített elképzeléseket döntené meg. Szélsőségesebb esetben a tudósokat azzal vádolják, hogy tudják "az igazságot", de részt vesznek egy [[Összeesküvésre hivatkozás|világméretű összeesküvésben annak elhallgattatására]]. A nem kritikus néző úgy hiheti – és ez tulajdonképpen egy kellemes érzés – hogy "tiltott" tudás birtokában van.

Egy igazi tudomány [[hipotézis]]eket állít fel, majd a lehető legtöbb információt gyűjt be és azok alapján von le következtetéseket. A paleoasztronautika a következtetésből indul ki, ahhoz keres támaszt. Hogy álláspontját fenntartsa, a [[Szelektív gondolkodás|véleményével ellentmondó bizonyítékokat figyelmen kívül kell hagynia]]. Ezékiel történeténél is ez a helyzet: A Biblia számos versében szó esik a kerubokról, de csak Ezékiel könyvében lehetne ezt a jelenést földönkívüli űrhajóval magyarázni.