Culver és Ianna (1988)<ref>Culver, R., Ianna, P. (1988): "Astrology: True or False?" p215. ''Prometheus''</ref> egy ''John McCall'' nevű híres asztrológust tesztelt kettős vak módszerrel a Virginia Egyetemen. McCall azt állította, hogy ha bemutatnak neki valakit, és odaadnak neki négy horoszkópot, amelyek közül az egyik a bemutatott személyé, a másik három pedig teljesen másoké, akkor ő 80%-os biztonsággal ki tudja választani a bemutatott személy horoszkópját a négy közül. A kísérlethez 28 személyt választottak ki, McCall igényei szerint (természetes születésű, tehát nem koraszülött és nem császármetszéssel született fehéreket). McCall tetszése szerinti mélységben megismerkedhetett a bemutatott személyekkel. McCall a 28 esetbôl esetből 7 alkalommal találta el a megfelelô megfelelő horoszkópot, tehát a véletlen találgatással pontosan megegyező gyakorisággal.

Carlson (1985)<ref>Carlson, S. (1985): "A Double-blind Test of Astrology." ''Nature'', '''318''', 419. </ref> komplex vizsgálatot végzett, melynek eredményét a világ legtekintélyesebb tudományos hetilapja, a Nature közölte. A vizsgálat során 116 felnőtt személy kitöltötte a ''California Personality Index'' (CPI) személyiségtesztet, és megadta születési adatait. Ezután a születési adatokat neves asztrológusoknak adták át, és minden születési adathoz három CPI-teszteredményt is adtak; a három CPI-teszteredmény közül az egyik azé a személyé volt, akihez a születési adat tartozott, a másik kettő véletlenszerűen kiválasztott más személyeké volt. Az asztrológusok feladata az volt, hogy értelmezzék a születési adatot (készítsenek horoszkópot), és a három CPI-teszteredmény közül rendeljék hozzá a megfelelőt. A vizsgálatban 28 asztrológus vett részt, mindegyiküket a ''National Council for Geocosmic Research'' (az asztrológusok legtekintélyesebb szakmai egyesülete az USA-ban) San Francisco-i tagozata ajánlotta. Az asztrológusok a vizsgálat előtt jóváhagyták a feltételeket, és azt állították, hogy az esetek több mint 50 százalékában ki fogják választani az adott születési adathoz tartozó CPI-profilt. Az eredmény: a 116 próbából az asztrológusok 34 esetben tudták kiválasztani a megfelelô megfelelő CPI-profilt. Ez megegyezik a véletlen találgatás esetén várható 1:3 aránnyal.

A saját horoszkóp kiválasztásán alapuló tesztek fô fő nehézsége az, hogy az emberek nagy részének van valamelyes fogalma az asztrológiáról, tudja, hogy milyen jegyben született, s gyakran azt is, hogy azzal a jeggyel milyen tulajdonságokat szoktak társítani. Emiatt az emberek gyakrabban választhatják ki a várt horoszkópot, mint ha egyszerűen csak az önismeretükbôl önismeretükből indulnának ki. A kutatók ezzel a problémával vagy nem törődtek, vagy különféle praktikákkal próbálták kiküszöbölni.

Carlson (1985)<ref>Carlson, S. (1985): "A Double-blind Test of Astrology." ''Nature'', '''318''', 419. </ref> Nature-ben megjelent vizsgálatában nemcsak az asztrológusokat vizsgálták, hanem fordított próbát is végeztek: 83 személy számára professzionális asztrológusokkal horoszkópokat készíttettek. Ezután mindegyik személynek három horoszkópot adtak: az egyik a sajátjuk volt, a másik kettô kettő másoké, s a résztvevők feladata az volt, hogy a három horoszkóp közül válasszák ki a sajátjukat. A 83 személy közül 28 választotta ki jól a saját horoszkópját. Ez megfelel a véletlen találgatás esetén várható aránynak.

Dwyer (1987)<ref>Dwyer T. (1987) személyes közlés idézve Dean (1987)-ben.</ref> is elvégzett egy ehhez hasonló vizsgálatot. Mindegyik résztvevő számára két horoszkópot készíttetett: az egyiket a valódi születési idôpontraidőpontra, a másikat egy 5 évvel és 6 hónappal korábbi időpontra, a Nap szerinti születési jegy megtartásával. Harminc személy vett részt a kísérletben. Mindegyiküknek odaadták a valódi és a korábbi időpont alapján készült horoszkópjukat, és megkérték ôketőket, válasszák ki a jobban rájuk illőt. A résztvevők fele a valódi horoszkópot választotta, a másik fele a rossz időpontra készültet.

Összefoglalva most már az összes ismertetett vizsgálat eredményeit: a kb. három tucat tudományos vizsgálat egyike sem talált semmiféle összefüggést az asztrológia állításai és a valóság között, noha a kutatók minden fortélyukat latba vetették, hogy valamiféle összefüggést kimutassanak. Ellenpélda nincs, nincs olyan vizsgálat, ami ettôl ettől különböző eredményt hozott volna. Azt hiszem, egyáltalán nem elhamarkodott a következtetés, hogy '''az asztrológia 100%-ban téves'''. A valósághoz semmi köze. Semmi sem igaz belőle, igazságtartalma egyenlő a nullával. Aki pedig mégis elhiszi, az egyszerűen ''saját magát csapja be''. Az elvégzett tudományos vizsgálatok oly sokféle módon és annyira meggyőzően erősítik ezt meg, hogy további vizsgálatokra már aligha van szükség, a következtetés teljesen egyértelmű.

A bemutatott eredményeket ismerô ismerő asztrológusok egy része esztelenül kitart ama irracionális álláspontja mellett, hogy az elvégzett vizsgálatok nem jelentenek semmit, az asztrológia csakazértis érvényes. Ez persze érthető, ha arra gondolunk, hogy ha az emberek nem hinnének az asztrológiában, akkor az asztrológusok kenyér nélkül maradnának. Tiltakozásukat többnyire azzal támasztják alá, hogy a vizsgálatok módszere nem volt alkalmas a valódi tények feltárására. Kifogásolják például a pszichológiai tesztek alkalmasságát a személyiség leírására, ill. azt állítják, hogy nem eléggé hozzáértő asztrológusokat teszteltek, vagy hogy nem elég sok embert vizsgáltak meg. Ezt az ellenvetést már csak azért is elutasíthatjuk, mert a kutatók számos különböző koncepciót, metodikát alkalmaztak vizsgálataiknál, mégis minden vizsgálat ugyanazt a végkövetkeztetést hozta. Ha van egy szemernyi igazság is az asztrológiában, annak valahol, valahogyan csak ki kellett volna buknia! Másfelől a kifogás azért sem jogos, mert a kutatók nagyobbik része az ellenvetések ismeretében, asztrológus szakértőkkel egyeztetve állította fel kísérletterveit, a résztvevő asztrológusokat pedig neves szakmai társaságok ajánlása alapján választották ki, és mindig elég sok résztvevővel végezték a vizsgálatokat ahhoz, hogy statisztikailag szignifikáns legyen az eredmény (összességében véve több tízezer ember asztrológiai paramétereit vizsgálták meg, ami sokszorta több is a szükségesnél). Nevetséges is a kifogás, ha arra gondolunk, hogy Gauquelin hírhedt (de nem megerősített) eredményére, a Mars-effektusra az asztrológusok lépten-nyomon hivatkoznak, mint az asztrológia tudományos alátámasztására. Ezzel az eredménnyel kapcsolatban nincsenek módszertani aggályaik, s az sem zavarja ôket őket egy cseppet sem, hogy ugyanazzal a módszerrel maga Gauquelin is megcáfolta az összes többi asztrológiai állítást.

Van aztán olyan asztrológus is, akit azért elgondolkodtatnak a bemutatott eredmények, de aztán végülis olyasféle kijelentésbe menekül, hogy "hát, lehet, hogy sokszor tényleg nem igaz, de azért vannak esetek, amikor igaz" -- és ilyenkor elmesélnek egy-két meglepőnek tűnő anekdotát. Ez természetesen nevetséges kijelentés. A véletlen egybeesések miatt bármilyen állítás igaz az esetek egy kis részében, és azt se felejtsük el, hogy ha valakinek jósolnak valamit, az illető sokszor öntudatlanul is ennek megfelelően alakítja a jövőjét (önbeteljesítô önbeteljesítő jóslat). Az anekdoták pedig sohasem cáfolják meg a statisztikailag korrekt vizsgálatokat. Különben is, ahhoz, hogy az asztrológia használható legyen, az esetek legalább 50%-ában igaznak kellene lennie. Máskülönben minek mennének az emberek asztrológushoz, ha tudnák, hogy 50%-nál nagyobb valószínűséggel butaságokat fognak csak megtudni?

A bemutatott eredményeket ismerő asztrológusoknak egy másik, racionálisabb része (ez sokkal kisebb, mint az előző) az eredményeket elfogadja, és elismeri, hogy az asztrológia állításainak a valósághoz nincs köze. Ezek az asztrológusok általában olyasféle szöveggel igyekeznek az asztrológia létjogosultságát megvédeni, hogy az asztrológia egy nyelv, egy szimbolika, amivel jól lehet beszélni emberi sorsokról, jellemekről, és ez a fajta beszédmód az asztrológiát használó emberek számára pszichológiai segítséget jelent, egyfajta segédeszközt a saját személyiségük, sorsuk feletti elmélkedéshez, ez pedig kiegyensúlyozottabbá teheti ôketőket, és segíthet fontos döntéseikben. Ezt az állítást természetesen nincs okunk vitatni, bizonyára így van. A tények ismeretében azonban az asztrológia hasznossága más, megalapozottabb pszichológiai technikákkal szemben erôsen megkérdôjelezhetôerősen megkérdőjelezhető, hiszen valahol mégiscsak becsapáson alapul: az emberek olyasmiben hisznek, ami alapjában véve, tényszerűen nem igaz. Kétséges, hogy ez mindig jó döntések meghozatalához vezet. Márpedig aki nem hisz az asztrológia igazságában, az használni sem fogja azt. Persze szórakozásnak, játéknak ilyenkor is jó lehet -- ha valaki ennél a sekélyes időtöltésnél jobb szórakozást nem talál magának...