Szkepticizmus

A szkepticizmus nagy általánosságban kétkedést jelent.

Bizonyos értelemben mindenki szkeptikus (kétkető), hacsak nem fogad be kritika nélkül minden bejövő információt. A kétkedésnek több oka lehet: ideológiai, politikai, vagy azért "mert itt valami bűzlik". Lehetünk "szkeptikusak" egy-egy élethelyzetben is, pl. amikor azon tűnődünk, ki jön el a költségvetésből egy új bútordarab vagy elég ruhát vittünk magunkkal kiránulásra vagy hogy egy új ismerős mennyire szavahihető. Szkeptikus vagyok vele szemben, lehet mondani. A szónak ennek a hétköznapi használata teljesen elfogadható, mivel a hétköznapi szavak értelme nem eléggé meghatározott, a határokat lehet feszegetni, ami szükséges ahhoz, hogy a kommunikáció rugalmas és sikeres legyen.

A tudományos szkepticizmus már egy konkrétabb fogalom, egy világszemléletet ír le. A tudományos szkepticizmus a tudományos módszer alkalmazását jelenti a világ megismerése céljából, legyen szó egy új gyógymód megjelenéséről vagy egy hihetetlenül hangzó internetes cikkről. A szkeptikusok szerint a tudományos módszer a jelenleg legalkalmasabb arra, hogy a világról minőségi tudást szerezzünk, mely mögött a tudományok és azok eredményeinek csodálata áll. A "hobbiszkeptikusok" a szkeptikus szó alatt a tudományos szkepticizmust értik, a Szkeptikus Társaság tagjai is szimpatizánsai is, bár ők is "hobbiszkeptikusok", mert szabadidejüket szentelik szkeptikus tevékenységüknek.

A tudományos módszer alapossága nyilván nem alkalmazható minden állítás igazolására, sőt. Ezért kell külön kitérni a szkeptikusok által gyakran hangoztatott "különleges állítás különleges bizonyítékot igényel". Röviden ez annyit tesz, hogy minél különösebb, szélsőségesebb, hihetetlenebb egy állítás, annál nagyobb az állítás megfogalmazóján a bizonyítási teher. Lásd lentebb a részleteket.

A két fogalom jól elkülöníthető, ha tudjuk, mivel kapcsolatban vagyunk szkeptikusak és mivel támasztjuk alá véleményünket. Ha valaki szkeptikus a globális felmelegedéssel szemben, és olyan bizonyítékokkal rukkol elő, amelyek vagy már rég megcáfoltak vagy irrelevánsak, akkor ő csak hétköznapi értelemben szkeptikus. A tudomány már egyöntetűen azt állítja, a globális felmelegedés valóság, és ezt a konklúzió hosszú évek kutatásának az eredménye. Egy tudományos szkeptikus tehát egy tárháznyi tényből, bizonyítékok halmazából meríthet, ha olyasvalakivel vitázik, aki (bármilyen okból kifolyólag) elutasítja a globális felmelegedést.

Különbséget kell tenni a szkepticizmus és a cinizmus között. A szkeptikus mérlegel, a fent tárgyalt megbízható bizonyítékok alapján formálja véleményét. A cinikus elvből elutasít minden új információt. Ha egy szkeptikus cinikus hangnemre vált, az azért van részint mert a nemszkeptikus álláspont mellett felhozott bizonyítékok annyira gyengék, hogy nem is érdemes időt és energiát pazarolni azok figyelembe vételével. A konstruktív beszélgetések előfeltétele, hogy a felek értik egymás világnézetének sajátosságait. Ennek hiányában a felek csak elbeszélnek egymás mellett.

Szkeptikus vizsgálódás

A szkeptikus vizsgálódás célja, hogy egy kérdéskörrel kapcsolatban olyan álláspontot tudjon megfogalmazni, amely pontos, tényekkel alátámasztható, ideológiai prekoncepcióktól mentes. A szkeptikus világszemlélet legfontosabb jellemzői:

• Minél erősebb az állítás, annál meggyőzőbb bizonyítékokkal kell azt alátámasztani. Nem vitás, hogy egy-egy ufóészlelést akár többen is láttak, és élményeiket hellyel-közzel konzisztensen mesélik el. A tanúvallomások, az anekdotális bizonyítékok felmutatása messze nem elegendő ahhoz, hogy azt a következtetést vonjuk le, hogy amit a tanúk leírnak az minden kétséget kizáróan egy földönkívüli civilizáció űrhajója. Egyrészt, tudományos kísérletek sora bizonyította be, hogy a tanúvallomások még a leghétköznapibb esetekben is (pl. milyen színű pólót viselt az előadást megzavaró, az előadóval néhány szót váltó hallgató?) megbízhatatlanok, így a rendkívüli (valószínűleg sokkoló) események megismerésében is a legalacsonyabb bizonyítékként kezelendőek. A hétköznapi életben rengeteg információval találkozik az ember, például a híradóba bemondhatják, hogy 3.6%-kal növekdett a GDP. Amennyiben a hírforrás a múltban megbízhatónak bizonyult, nincs különösebb szükség további utánajárásnak. És vannak olyan állítások, amelyek annyira triviálisak és hihetőek, hogy a komoly bizonyítékok kérése nem kézenfekvő. Például ha egy ismerősünk arról mesél, hogy a buszra egy idős asszony annyi piacon vett zöldséggel szállt fel, hogy alig bírta a zsákot felemelni, az nem egy rendkívüli állítás. A hétköznapi tapasztalataink során találkozhattunk már ilyennel, így nincs különösebb okunk kételkedni.
• Források megbízhatóságának tisztázása. Nem minden forrást szabad egy szinten kezelni. A tanúvallomások, a hivatkozás nélküli újságcikkek, a hivatkozással ellátott tudományos cikkek, illetve a tudományos cikkek sorozatát közlő kiadványok mind más-más megbízhatósági szintet képviselnek. Alanyi jogon senki sem megbízhatóbb, mint valaki más – a szkeptikus szemlélet egyik alappillére a merev, tekintélyelvű eszmerendszerek elutasítása. Az orvostudományban is a legkisebb bizonyíték az orvosi szakvélemény, a legnagyobb pedig a kollegiálisan lektorált folyóiratokban megjelent dupla- vagy triplavak kontrollkísérlet.
• A bizonyítékok helyén kezelése. Minden csak azt bizonyít vagy cáfol, amiről a bizonyítás, cáfolat szól. Attól, hogy kiderült, a német koncentrációs táborokban nem készítettek bőrből szappant, még nem mond semmit a zsidók üldözéséről, a holokauszt áldozatainak számáról, a kivégzési módokról.
• Helyes érvelés: Ismertek azok az érvelési hibák, trükkök, amelyek az érdemi bizonyítékokat, érveket háttérbe szorítják, a racionális vitát hátráltatják, a tárgytól eltérnek.

Lásd még

• Ajánlott és nem ajánlott weboldalak
• Szkeptikus Társaság
• Tudományos szkepticizmus a Wikipédián
• Szabadgondolkodó
• A szkepticizmus hajtóereje és haszna- beszélgetés a Szkeptikus fórumon