A "helyes" használat homályos fogalom, így egyes kérdésben a nagy nyelvőrzők is különböző véleményt formálhatnak. Általában a "[[Hagyományra hivatkozás|régebbi a jobb]]" álláspontot képviseli. Mivel a "helyességet" nem lehet objektíven felmérni, az elfogadott szavak, írásmódok, mondatszerkezetek stb. szubjektív úton kerülnek megítélésre, ami tudománytalan. A nyelvőrző körökben kialakult egy presztízs alapú hierarchia: a nagyobb tiszteletben álló nyelvőrzőnek alanyi jogon van igaza. A tudomány elveti ezt a dogmatikus, [[Tekintélyre hivatkozás|tekintélyelvű]] berendezkedést. A nyelvőrzők nem csak a saját berkeikben hirdetik ezt a gondolkodásmódot, hanem maga a terület is egy olyan nyelvi hierarchiát feltételez, és kíván fenntartani, ahol egy helyes nyelvi változathoz kell ragaszkodni, az alternatívák létjogosultságát ritkán ismerik el.

Természetesen vannak nyilvánvalóan rossz nyelvi megoldások, mint például a "Magyarország''ban'' esik az eső." De a nyelvvédők elsősorban egy ideális nyelvhasználatot promotálnak olyan körökben, ahol kialakultak a nyelvhasználat megszokott, hétköznapi formái, mint például, amikor egy újságíró szakmai okok miatt a mondat végére teszi az alanyt, hogy a figyelemfelkeltő szavak kerüljenek előre(Brutálisan megverték ''x''-et). Vagy, amikor az ember esztétikai okok miatt elhagyja a 6:3-as szabály alkalmazását (''sajtos pizza akció'').

Valamelyest mindenkinek nyelvőrzőnek kell lennie, mert léteznek nyelvi elvárások a társadalom minden szintjén (minél feljebb, annál inkábbmagasabb) szintjén. Az ún. "iskolai nyelvtan" megköveteli a ''helyes''-''helytelen'' kettősséget, ami kihat a társadalom egészére. Egy kommunikációs szakembertől elvárják, hogy "helyesen" beszéljen, olyan mondatszerkezeteket használjon, amelyeket megkövetelnek tőle. Ha nem így tenne, úgy tűnne, nem jó szakember, nem elég képzett/művelt. Lehet, a kamerák mögött, a hétköznapokban ezeket az előírásokat nem tartja be.

A ''helyes''-''nem helyes'' egy [[Áldilemma|hamis dilemma]] – nem létezik ''a'' helyes magyar nyelv, és nem mindig lehet megtalálni ''a'' megoldást. Míg egy műveltebb ember tudatosan kerüli a -''suk''/''sük""''-ölést, a legtöbb embernek mindegy, hogy a boltban ''zsemlét'' vagy ''zsömlét'' tesz a bevásárlókocsiba, és az sem baj, ha a beszélt nyelvbe bekerül egy ''-ba''/''-be'' ''-ban''/''-ben'' helyett. A szóbeli nyelv elsődleges funkciója a sikeres közlés. Írásos nyelvben viszont ezt a tévedést érdemes elkerülni.