Csoportosítási illúzió forrásának megtekintése

{{Carroll}}
{{szabadg}}

A csoportosítási illúzió az az érzés, hogy véletlenszerű események, ha csoportosan fordulnak elő, valójában nem véletlenszerűek. Az jelenség oka  a szelektív gondolkodás, amely egy hibás feltevésen alapul. Például sokakat meglep, ha egy sorozatban négy fej jön ki pénzfeldobásnál. Pedig egy huszas sorozatban 50% az esélye, hogy legyen egy négyes fejsorozat.(Gilovich). Az is meglepő, de hasonló az esélye annak, hogy egy adott környéken statisztikailag szignifikáns csoport lesz rákos esetekből. (Gawande)

Ami jóval ritkább, váratlanabb, és minden bizonnyal nem véletlenszerű, hogy egy huszas dobássorozatban, az előző dobás ellentéte. Bármely ilyen sorozatban jóval váratlanabb, mint elvártjuk, hogy egy 2.4.6.8 stb. sorozat pont megfelel annak, amit a véletlentől várnánk. Hosszú távon 50-50% lesz a fej és írás aránya (már ha rendes érméről, és rendes dobásról van szó). De rövid távon a legváltozatosabb variációk előjönnek, még igen valószínűtlennek tűnők is.

Statisztikailag szokatlan számú rákos esetet találni egy környéken (az átlag hat-hétszerese) nem ritka és szokatlan. Attól is függ, hol jelöljük ki a környék határait. Olyan rákelőfordulás, ahol az átlagnál 700-szor több eset van, mint amilyen a törökországi Karianban a mezothelioma, viszont ritka és nem várt. A pajzsmirigyrák előfordulása csernobili gyerekeknél 1000-szer több volt a katasztrófa után. (Gawande)

Néha egy ESP kísérlet alanya vagy egy varázsvesszős jobb eredményt ér el, mint várható. Mindazonáltal ez még nem jelenti feltétlenül, hogy az esemény nem a véletlen műve. Ez a valószínűségszámítás szabályai szerint is várható. Ezek pont a véletlenszerűség jelei. Egyes ESP kutatók különösen hajlamosak az alanyok találatainak sávjait úgy tekinteni, hogy a pszí képességek az időben változnak. Az opcionális kezdés és befejezés alkalmazása erre a feltevésre, és a véletlen szabályainak figyelmen kivül hagyására épül. Ha a csoportosítási illúzió a megerősítési torzítással társul, az jó képlet az önáltatásra és megtévesztésre.

Egy klasszikus tanulmány a csoportosítási illúzióról, az amely a "forró kéz" jelenségét vizsgálta a kosárlabdában(Gilovich , Vallone, and Tversky). Az edzők ,a játékosok és a rajongók szerint a játékosok hol "forró sorozatban" hol "hideg sorozatban" vannak. Egy részletes elemzés a Philadelphia 76-osok lövőiről a 1980/81-es szezonban nem talált semmi olyasmit a játékosok találati és hibázó sorozataiban, mint ami a véletlentől várható volt. Vizsgálták a Boston Celtics büntetődobásait két szezonban. Ha egy játékos elsőre talált, akkor 75% eséllyel másodszorra is. Ha elsőre nem sikerült, akkor is 75% volt a siker esélye a másodiknál. Lőnek sorozatokat, de csak a véletlennek megfelelően. A "forró" és "hideg" csak illúzió. Mindenesetre a hívei az elméletnek nem fogadták el a bizonyítékot, hiszen ők "jobban tudják" a tapasztalatokból.

A járványtanban a csoportosítási illúziót texasi-éleslővészeti megtévesztésnek is nevezik. Khaneman és Tversky a "Kis Számok Törvényében" való hitnek nevezi, mivel úgy tekintik a csoportosítási illúziót, mint azt a tévedést, mely szerint egy nagy populáció mintája megismétlődik annak minden részhalmazában.

==Lásd még==
Eredeti szócikk: [http://www.skepdic.com/clustering.html clustering illusion]

[[Category:Szótár]]
[[Category:Pszichológia]]