Az AIDS gyógyítása - tények és remények forrásának megtekintése

:''Ez a cikk az X-Aknák blogon [http://xaknak.hrasko.com/20130312_aids megjelentetett bejegyzés] másolata''
[[image:drhannagay.jpg|thumb|left]]
Ha egy cikkben együtt látom a "meggyógyít" és "AIDS" szavakat, akkor azonnal megszólal a szkeptikus vészcsengőm. Azonban az elmúlt hetekben megjelent bulvárcikkek - bár lehetnek szakmailag pontatlanok - alapvetően helyesen írnak egy potenciálisan nagyon fontos megfigyelésről - ha úgy tetszik felfedezésről.

A világban jelenleg '''naponta 1000 csecsemő születik HIV vírussal fertőzötten''', még az USA-ban is évente 130. Az elfogadott módszer a HIV fertőzöttek kezelésére az életen át tartó antiretrovirális szerek szedése. Azonban egy amerikai orvosnő, [http://www.ummchealth.com/doctors/gay_hannah/ Dr. Hannah Gay] egy esetben úgy döntött, hogy a megszületett HIV fertőzött csecsemőt a szokásosnál korábban, alig egy nappal a szülés után elkezdi a szabványos szerrel kezelni, méghozzá nem a profilaktikus (szintentartó, megelőző), hanem a sokkal komolyabb terápiás dózissal. Ennek persze lehetett volna komoly káros mellékhatása, ezért szoros kontroll alatt tartották a kicsi pácienst, de úgy tűnik, bevált a dolog. 18 hónapos kezelés után ugyan a páciens családi okok miatt kikerült a kezelés alól, de később az orvos asszony utána járt a családnak és elrendeltette a gyerek kórházba szállítását felülvizsgálat céljából. Ekkor derült ki, hogy a gyerekben nem mutatható ki a HIV vírus.

Az antiretrovirális szerek általában annyira visszaszorítják a szervezetben a HIV vírusok számát, hogy az alig mutatható ki. De tudott, hogy ilyenkor az immunrendszer elől elbújva, bizonyos helyeken a vírus ott van és a szer szedésének felhagyása után hamarosan előtör. Ezért ezeket a szereket egy életen át keresztül kell szedni, tehát ez nem jelenti a HIV fertőzésből való kigyógyulást*. A mostani esetben azonban úgy tűnik, hogy - talán a gyors és drasztikus beavatkozás miatt - a vírusnak még nem sikerült úgy megtelepednie a szervezetben, hogy kis csoportjai a szer hatásától rejtve tudjanak maradni. Nagyon érzékeny módszerekkel továbbra is kimutathatók a kisgyerek szervezetében bizonyos HIV vírus nukleinsav maradványok, de ezek minden valószínűség szerint nem jelentik reprodukálódásképes vírus jelenlétét. Mindazonáltal emiatt - a kellő tudományos szkepticizmust megtartva - nem gyógyultnak, hanem "csak" funkcionálisan gyógyultnak minősítették a pácienst.

Az orvosok egyelőre konferencián ismertették az esetet, amelyet igazi tudományos precizitással ellenőriztek le. Mielőtt szétkürtölték a hírt, megvizsgálták, hogy nem áll-e fenn valamelyik eset a következőkből:

*Tényleg HIV fertőzött volt-e a gyerek a születéskor? IGEN
*Genetikailag nem tartozik-e azon szerencsések közé, akik immúnisak a HIV fertőzéssel szemben? NEM
*Nem egy "szelídebb" HIV törzshöz tartozik-e a vírus? NEM

Bár kétségkívül reménykeltő a mostani eset, komoly szakmai problémák merülnek fel a bizonyítással kapcsolatban. Természetesen kontrollált klinikai vizsgálatot kell indítani, amely során a páciensek egy része a szokásos (profilaktikus) kezelést kapja, a másik részük az új, korán kezdett, terápiás kezelést (ugyanabból a szerből). A probléma a körül van, hogy hogyan fogják ellenőrizni a vizsgálat kimenetelét. Valójában az kellene, hogy egy idő után mindkét csoportban abbahagyják az antiretrovirális szerek adását és kis idő elteltével leellenőrzik a HIV vírus szintet. Ha ugyanis folytatják a kezelést, akkor az elmaszkolja az eredményt, hiszen tünetileg jól kezeli a bajt, a vírusokat a kimutathatóság határára szorítja vissza. A kezelés abbahagyása azonban etikai problémákat vet fel és minden valószínűség szerint egy ilyen vizsgálatot a hatóságok nem engedélyeznének. Valószínűleg bonyolultabb, de ennél fogva kevésbé precíz módszereket kell majd bevetni a hatékonyság mérésére. Például valahogy követni kell azokat, akik saját (szülői) elhatározásból, vagy valami egyéb ok miatt kiesnek a kezelésből és ezek vírusszintjét összehasonlítani a kezeltekkel (mind két ágon).

Természetesen az is kérdés, hogy mi legyen azokkal, akik a mostani egyetlen esetre alapozva kérik az új módszer szerinti kezelést gyerekeik számára. Számukra a lehetőség egy klinikai vizsgálatba való jelentkezés lehet (amennyiben indul). Azonban persze ebben az esetben is csak bizakodhatnak abban, hogy az új módszer szerinti kezelési csoportba sorolja őket a véletlen. Ellenkező esetben a szabványos kezelést kapják**. Azonban az olyan tudatos szülők, akik fontolóra vennék ezt a lehetőséget vélhetően olyan országokban élnek, ahol már eddig is komolyan foglalkoznak a helyzettel és ennek megfelelően az esetszám is igen alacsony Ezekben az országokban pont a bevonható páciensek kis száma miatt nem várható hogy klinikai vizsgálatot indítanak. Az ilyen országokban általában már a terhesség során komolyan kontrollálják az anya vírusszintjét, ezzel minimálisra csökkentik annak veszélyét, hogy a baba fertőzötten szülessen.

Ha pozitívak lesznek a klinikai vizsgálatok, akkor nagyon fontossá válhat az eljárás, amely nem csak emberek százezreinek életét könnyítheti, mentheti meg (azok közül, akik születéskor kapták meg a vírust és a kezelésüket azonnal el tudják kezdeni), hanem egyben jelentős költségeket takarít meg az egészségügyben. A szokásos, életen át tartó profilaktikus kezelés nagyon költséges, nem is beszélve a betegséggel járó egyéb problémák kezelésének költségeiről. A most felvetett módszer azonban esetleg csak néhány hónapos, éves kezelést igényelne és utána ténylegesen gyógyultnak lenne tekinthető a páciens.