Csalárd érvelési technikák forrásának megtekintése

== Csalárd érvelési technikák ==

Robert H. Thouless, a Cambridge-i Egyetem pszichológia professzora tanulságos kis könyvet írt "Egyenes és csalárd gondolkodás" (Straight and croocked thinking) címmel. A könyv esszenciájaként leírt harmincnyolc olyan érvelési taktikát, amelyek az emberi gondolkodási szokásokkal visszaélve igyekeznek a másikat meggyőzni.


===Érzelmi töltésű szavak használata===

PÉLDA. Az  alábbi szakasz a Független Kisgazdapárt 1990-es választási kampányából származik:

{{Idézet|A tsz-vezetők hada melldöngetve beszél eredményeiről, és a parasztság érdekvédelmét akarja megkaparintani. Négy évtized állt rendelkezésre, amikor védhették volna érdekeiket. Eredményeiket nem vitatjuk, különösen nem a személyes eredményeiket, a magas prémiumaikat, gyalázatosan magas nyugdíjaikat.}}

Érzelemmentes szavakkal valahogy így fogalmazhatnánk meg:

''A tsz-vezetők azt állítják, eredményesen gazdálkodtak, és a parasztság védelmét akarják ellátni. Az elmúlt négy évtizedben nem bizonyították be, hogy képesek erre, csak a saját anyagi érdekeiket tartották szem előtt.'' 

Ellenszere: fordítsuk le a kijelentést érzelmileg semleges szavak segítségével. 

 
===Állítás, amely a "minden" minősítést implikálja, de csak "néhány" minősítő igaz. ===
 
PÉLDA. A fenti szövegben ''"A tsz-vezetők hada ..."'' mondat azt implikálja, hogy minden tsz-vezetőre igaz a bírálat. Ha tehát feltesszük partnerünknek a kérdést, szerinte igaz-e, hogy ''"Minden egyes tsz-vezető rosszul gazdálkodott és csak a saját hasznát nézte"'', akkor érvelése sokkal kevésbé lesz meggyőző, talán saját szemében is, de a hallgatóság számára biztosan. 

Ellenszere: illesszük bele a "minden" minősítőt az állításba és mutassuk ki, hogy így hamis. 

===Bizonyítás kiválasztott példákkal===

PÉLDA: ''"A feketék lusta, munkakerülő népség"'' - mondja vitapartnerünk. 

Helytelen ellenlépés: ''kiváló sportolóik vannak, az 1993-as irodalmi Nobel díjat is egy fekete írónő nyerte, aki a leghíresebb amerikai egyetem professzora.'' 

Helyes ellenlépés: ''Milyen statisztika mutatta ki, hogy lélekszámuk arányában többen vannak munkakerülők a feketék között, mint a fehérek, a sárgák vagy bármilyen színűek között?'' 

===Ellenfelünk állításának felnagyítása akár ellentmondással, akár félreértelmezéssel=== 

PÉLDA: Aladár mondanivalójában elhangzik a következő mondat:

''"A privatizációban voltak olyan esetek, amikor a korrupció gyanúja megalapozott volt."'' 

Amikor Bélára kerül sor, reagál erre, de a következőképpen: 

''"Egyesek azt állítják, hogy a privatizáció a korrupció melegágya. Tessék megnézni pl. a MATáV privatizációját. Mutassanak nekem egyetlen korrupciógyanús mozzanatot!"'' 

Aladár egyetlen tisztességes védekezési lehetősége, ha megismétli amit mondott, s most nem engedi, hogy a hosszabb mondanivalóban elsikkadjon. 

===Egy érv alapos cáfolatának kivédése szofista fordulattal.===

Vegyük elő újra azt a példánkat, amikor vitapartnerünk azt állítja, hogy '''"A feketék lusta, munkakerülő népség"'''. Ha erre azzal válaszolunk hogy felsorolunk olyan feketéket, akik egyértelműen cáfolják az állítást, akkor partnerünk jöhet azzal a bevett formulával, hogy '''"Kivétel erősíti a szabályt."''' Az ilyen közhely-szerű szólás-mondások, közmondások közeli rokonságot mutatnak a heurisztikákkal. Ha nem vagyunk nagyon érdekeltek a dologban, akkor hajlamosak lehetünk igazat adni valakinek egy ilyen fordulat alapján. 

Ellenszere: elemezzük a formulát és bizonyítsuk megalapozatlan voltát. 

===Eltérítés újabb kérdéssel, melléktémával vagy lényegtelen ellenvetéssel.=== 

Ellenszere: ne hagyjuk, hogy vitapartnerünk eltérjen az eredeti kérdéstől, állítsuk ismételten az eredeti, valódi kérdést. 

===Bizonyítás következetlen érvvel=== 

Egy vitában eléggé jellegzetes része a felek vonalának, hogy a témában tájékozottnak tartják magukat, s ennek elismerését várják el a partnereiktől is. Ha kiderül rólam, hogy egy bizonyos tekintetben tudatlan vagyok, akkor veszélybe kerül a homlokzatom. Ezért hajlamos vagyok inkább elfogadni az ellenfelem érvét, mint vállalni, hogy tudatlanságom kiderül. 

Ellenszere: kérjünk magyarázatot az állítás és az állítólagos bizonyíték közötti kapcsolatra, még akkor is, ha esetleg tudatlannak tűnünk. 

===Az az érv, hogy ne küszködjünk X-szel, ami elismerten rossz dolog, mert van egy még rosszabb Y, s erőfeszítéseinket az ellen irányítsuk===

Ellenszere: mutassunk rá, hogy ez indokolja az Y elleni fellépést, de nincs okunk nem harcolni X ellen is. 

===Azért javasolni elfogadásra egy álláspontot, mert az a két véglet közötti közép===

Ellenszere: tagadjuk, hogy ez az elv hasznos módja az igazság kiderítésének. A gyakorlatban ezt a legkönnyebben úgy érhetjük el, hogy megmutatjuk, a mi álláspontunk is ábrázolható két szélsőség közötti középként. 

===Rámutatni egy érvelési forma logikai helyességére, miközben premisszái kétes vagy valótlan tényeket tartalmaznak===

Ellenszere: tagadjuk meg, hogy az érvelés logikájáról vitázzunk, s helyette mutassunk rá az állítólagos tény hibás voltára. 

===Logikailag megalapozatlan formájú érvelés alkalmazása===

Ellenszere: csupaszítsuk le az érvelést jóval egyszerűbb formára, hogy nyilvánvalóvá váljék megalapozatlansága. 

===Körbenforgó érvelés===

Ellenszere: lényegében ugyanaz, mint a 11-esnél. 

===Olyasmivel érvelni, ami maga is bizonyításra szorul===

PÉLDA. Aladár és Béla arról vitatkoznak, vajon a keresztények erkölcsösebben élnek-e, mint a nem keresztények. Aladár szerint igen, ám Béla ellenvetésként felsorol egy csomó közös ismerőst, akik templomjárók és keresztény nézeteket vallanak, de részegesek, elhanyagolják a családjukat és más szempontból is kivetni való az életvitelük. Aladár ezt az érvet azzal veti el, hogy azok, akik ilyesmiket csinálnak, nem "igazi" keresztények. A trükk itt az, hogy Aladár most a "keresztény" más definícióját használja, mint a vita előző fordulójában. Ott még az volt a kérdés, hogy azok, akiket külső jegyek alapján keresztényként tartunk számon, erkölcsösebb életet élnek-e. Az új definíció valahogy úgy szólhatna, hogy azokat nevezzük keresztényeknek, akik erkölcsös életet élnek. így viszont visszavezettük az egész gondolatmenetet egy körbenforgó érvelésre. 

===Egy szavakra vonatkozó kijelentést úgy vitatni, mintha az tényekre vonatkozna, vagy nem elválasztani az állítás szavakra vonatkozó részeit, ha az mindkét félét tartalmaz===

PÉLDA. A vita tárgya, hogy a "zöld" szín vajon a tárgyak tulajdonsága, vagy csak az elménkben lakozik. Ez csak akkor okozhat nézeteltérést, ha egyszerre használjuk abban az értelemben, hogy "a fű zöld", és abban az értelemben, hogy "a zöld szín élményét kelti bennem." Az utóbbi nyilván relatív, lehet azzal érvelni, hogy a világítástól függően én láthatom a füvet pirosnak is. Mindkét szóhasználat jogos lehet, de adott esetben meg kell különböztetni. 

Ellenszere: Mutassunk rá, hogy a kérdéses dolog mennyire azzal áll összefüggésben, hogy miként használunk bizonyos szavakat, s nem annyira (ha egyáltalán) ténybeli vagy értékbeli különbségekből. 

===Úgy adni elő egy tautológiát, mintha ténybeli ítélet volna===

PÉLDA. Aladár és Béla a különböző nevelési felfogások erényeiről vitatkoznak. Aladár az iskolai fegyelem régimódibb felfogásának híve, Béla pedig amellett van, hogy nagyobb szabadságot kell biztosítani a gyerekeknek az iskolában. A vita egy pontján Aladár így szól: "El kell ismerned Béla, a túl nagy szabadság nem jó dolog az iskolában." Béla most bajban van, hiszen ezt csakugyan el kell ismernie. Csak éppen Aladár állítása játék a szavakkal. Azon alapul, hogy valamiből túl sok, az nem jó. A "túl sok" pedig azt jelenti, hogy akkora mennyiség, ami már nem jó. Azaz, a túl sok az túl sok, vagy a nem jó az nem jó. Nyilvánvaló tautológia. Innen már világos, hogy Bélának azt kell megkérdeznie, mennyi a "túl sok". 

===Spekulatív érv alkalmazása===

PÉLDA. Aladár szerint jól működő, egészséges társadalom csak akkor lehetséges, ha a múlt politikai bűneit igazságosan megtorolják. Béla ezzel szemben azt állítja, hogy politikai tettek igazságos elbírálása lehetetlen. Mindketten spekulatív világra vonatkozó ítéleteket igyekeztek hozni, ami akkor baj, ha ennek alapján a valóságos helyzetre vonatkozó következtetéseket akarnak levonni. 

Ellenszere: mutassunk rá, hogy abból nem lehet valamire következtetni, aminek lennie kellene vagy az illető érzése szerint lennie kellene. 

===Egy kifejezés jelentésének megváltoztatása az érvelés során===

Ellenszere: definiáljuk a kérdéses kifejezést vagy cseréljük föl egy rokonértelművel, és nézzük meg, vajon így is igaz marad-e a másik állítás. 

===Olyan dilemma alkalmazása, amely figyelmen kívül hagyja, hogy lehetőségek folytonos sora húzódik a két bemutatott véglet között===

PÉLDA. A Református egyház X. zsinatáról tudósít az új Magyarország. Ebben szerepel az alábbi bekezdés: ~Krisztus egybeszerkesztő, integráló munkájával szemben tapasztalható a sátáni dezintegráció, a szétszórás, a bomlasztás folyamata. A mindenkit személy szerint megszólító, tehát legszemélyesebb szeretettel ellentétben a mindenkit szerteoszlató sátáni gyűlölet. Az egységre jutás ennek a zsinatnak a központi feladata - hangsúlyozta az elnök-püspök.~ Azaz, aki nem ért 100%-ig egyet mondjuk a zsinatnak a még ezután meghozandó állásfoglalásával, az a sátáni gonoszt szolgálja. 

Ellenszere: mutassunk rá. 

===A kontinuitás tényének felhasználása arra, hogy kétségbe vonjuk két dolog különböző voltát (a "szakáll érve")=== 

PÉLDA. Klasszikus szofista csalárd érvelés az, amikor "bebizonyítja", hogy a szakállas és a borotvált arcú férfi között nincs különbség. Az a trükk, hogy szőrszálanként halad, és kérdi vitapartnerét, hogy az eggyel több szőrszál már szakáll-e. 

Ellenszere: mutassunk rá, hogy attól, hogy fokozatos az átmenet, a különbség még valódi. Arra is rámutathatunk, hogy az ilyen érveléssel akár a fekete és fehér, vagy a meleg és hideg közötti különbséget is tagadhatnánk. 

===A definíció jogosulatlan használata vagy annak követelése=== 

PÉLDA. Nagyon ok olyan fogalmat lehet fölsorolni, amely példaként szolgál erre a csalárdságra. Az "ateistát" pl. megpróbálhatja valaki úgy definiálni, hogy "mindenki, aki nem kötődik valamely valláshoz". Ezzel a trükkel operál az is, aki merőben szubjektív dolgok esetében követel vitapartnerétől egyértelmű definíciót. Pl. "Határozd meg nekem, mit értesz azon, hogy 'szexuálisan vonzó nő!'". 

Ellenszere: rá kell mutatni, hogy a valóságban a tények bonyolultabbak, mint az ô fejében. 

===Sugalmazás ismételt állítással===

Számos kísérleti eredmény tanúsítja, hogy az ismétlés önmagában is rokonszenvessé tud tenni szinte bármit. Igazolták ezt értelmetlen szótagokkal éppúgy, mint az illetők számára tökéletesen értelmetlen kínai írásjelekkel. 

===Sugalmazás határozott fellépést alkalmazva===

Az ismétlés hatását fokozza az élő szónoklat esetében, ha a szónok rendíthetetlen magabiztossággal mondja szövegét. 

===Sugalmazás a presztízsre támaszkodva===

Ellenszere: a 21-23. trükkök összetartoznak, ellen szerük is hasonló. Egyetlen dolgot lehet csinálni: tudatossá tenni. Ezt lehet egyszerű figyelemfelhívással, de lehet úgy is, hogy nevetségessé tesszük. 

===Hamis presztízs===

Ellenszere: csak a leleplezés. 

===Ál-szakzsargonon alapuló presztízs=== 

Ellenszere: szerényen kérjük meg, hogy fogalmazzon egyszerűbben. 

===Úgy tenni, mintha nem értenénk, s ezt presztízzsel támasztani alá===

Tegyük föl, hogy a nagy politikai presztízzsel rendelkező embernek viszonylag kis presztízsű újságíró kényes kérdést tesz föl. A megkérdezett megteheti, hogy azt mondja: "Nem értem, mit kérdez.". Ezzel a hallgatóságban azt a látszatot keltheti, hogy az újságíró kérdezett sületlenséget, hiszen különben a nagyobb presztízsű politikus nyilván értette volna, mire akar kilyukadni. 

Ellenszere: magyarázzuk meg a szükségesnél jobban álláspontunkat. 

===Olyan kérdéseket alkalmazni, amelyek a másikat magára nézve romboló beismerésekre vezetik=== 

PÉLDA. "Vajon jót tesznek-e a mezőgazdaságnak a magasabb árak, amelyek az importélelmiszerre kivetett adó emelését követően kialakulnak?" Tegyük föl, hogy a kérdezett el akarta kerülni, hogy szóbakerüljön az esetleges élelmiszerár-emelkedés. Mivel az előfeltevésekre a tagadás nincs hatással, akár "igen"-nel, akár "nem"-el válaszol, kénytelen bevallani, hogy az élelmiszerek ára emelkedni fog. 

Ellenszere: tagadjuk meg a beismerést. 

===Puszta tekintélyre hivatkozni===

PÉLDA. "Bemondta a Szabad Európa" 

Ellenszere: fontoljuk meg, hogy az illetô, akinek állítólag tekintélye van, kellő okkal mondja-e, amit neki tulajdonítanak. 

===Egy kétséges állítással szembeni ellenállást leküzdeni azáltal, hogy előrebocsátunk néhány könnyen elfogadható állítást=== 

Ez a stratéga azon alapul, hogy szeretünk - kényelmi és takarékossági okokból - sémákban, sztereotípiákban gondolkodni, s hogy ezekhez gyakorta társulnak érzelmek is. így azután, ha a szónok eleinte olyasmiket mond, amik összhangban vannak ezekkel a sémáinkkal, akkor hajlamosak vagyunk ráhangolódni arra, hogy amit a szónok mond, az igaz. öt egyetértés után könnyel elfogadjuk alaposabb fontolgatás nélkül a hatodik állítást is, pedig lehet, hogy ez rejti a horgot, s az előzők csak a beetetést szolgálták. 

Ellenszere: legjobb védekezés, ha ismerjük e trükköt és készen állunk kivédeni. 

===Egy kétes állítást olymódon megfogalmazni, hogy az illeszkedjék a hallgató gondolkodási szokásaihoz, vagy előítéleteihez=== 

A megfogalmazás egyik lehetősége az analógia: egy ismert, megfelelő (és általánosan igaznak tartott) sztereotípiával analógiát állítani fel, s ezáltal tüntetni föl bizonyítottnak az állítást. 

Ellenszere: a legjobb védelem az a szokás, hogy rákérdezünk a nyilvánvalóra. Egy sajátos eszköz, ha más kontextusban újrafogalmazzuk a kérdéses állítást, olyan kontextusban, ahol gondolkodási szokásaink talán nem késztetnek elfogadására. 

===Egy érvelés premisszáiként előre megemésztett gondolatok általánosan elfogadott megfogalmazásait alkalmazni=== 

PÉLDA. "Horn kijelentette: az ország ma sokkal súlyosabb helyzetben van, mint négy évvel ezelőtt, hiszen az államadósság kétszeresére, a költségvetési hiány pedig háromszorosára nőtt." Talán nem szükséges bizonygatni, hogy a nemzetgazdaság annál sokkal bonyolultabb, semhogy ilyen egyszerű képlettel leírható volna. De jól hangzik. 

Ellenszere: jó humorral és valódi bizonyítékokkal mutassunk rá, hogy a dolgok bonyolultabbak, mint ahogy ellenfelünk sejteti. 

==="Mindkét oldal mellett sok minden felhozható, ezért nem lehet a kérdést eldönteni", vagy bármely más megfogalmazás, amely akadémikus kívülálláshoz vezet=== 

Ellenszere: mutassunk rá, hogy ha nem cselekszünk, annak épp olyan valóságos következményei lehetnek, mintha valamelyik vitatott javaslat szerint cselekednénk. 

===Érvelés tökéletlen analógiával===

===Érvelés erőltetett analógiával=== 

Ellenszere: mutassunk rá, hogy még hány erőltetett analógiát lehetne felvonultatni. 

===Feldühíteni az ellenfelet, arra számítva, hogy akkor rosszul fog érvelni=== 

Ellenszere: ne gurulj dühbe. 

===Hazabeszélés=== 

Hajlamosak vagyunk arra, hogy saját érdekeink védelmében más érveket hozzunk föl, mint amit mások esetében helyénvalónak tartunk. Az az érv, ami esetünkben egy dolgot támaszt alá, mások esetében gyakran éppen az ellenkezőjét hivatott megalapozni. 

Ellenszere: alkalmazzuk az ellenfél speciális érveit olyan egyéb állításokra, amelyeket ő nem ismer el. 

===Azért javasolni vagy elvetni egy állítást, mert gyakorlati következményei vannak a hallgatóra nézve=== 

PÉLDA. Az úgynevezett taxis-blokád idején mindkét fél élt ezzel az eszközzel azon igyekezetében, hogy maga mellé állítsa az embereket. A kormány pl. azt bizonygatta, hogy a blokád rossz az embereknek, mert akadályozza őket  a szabadságukban és károkat okoz a termelésben. A taxisok azzal érveltek, hogy a fellépésük mindenkinek az érdekét szolgálja, nem csak a fuvarozókét, hanem akár nyugdíjasokét is, hiszen az üzemanyag-áremelése drágítja a szállítást, az pedig a tej árában éppúgy megjelenik, mint a taxi fuvardíjában. 

Ellenszere: azáltal válhatunk védetté e hatással szemben, ha kialakítottunk magunkban azt a szokást, hogy felismerjük, amikor előítéletünk vagy az önérdek hajt bennünket, s hogy nem bízunk az ítéletünkben olyan kérdésekben, amelyekben gyakorlati érdekeltségünk van. 

===Az érvelés céljából előítéleteket vagy indítékokat tulajdonítunk az ellenfelünknek===

A tulajdonított előítéletek lehetnek igazak is és hamisak is, a közös az bennük, hogy nem viszik elôre a probléma megoldását. 

Ellenszere: mutassunk rá, hogy más előítéletek éppúgy bizonyíthatnák az ellenkezőjét, s más dolog, hogy valaki miért vall egy álláspontot, s megint más, hogy az álláspont igaz-e vagy sem. 

Forrás: Síklaki István: A meggyőzés pszichológiája