Szkepticizmus

A Szkeptikus Wiki wikiből

A szkepticizmus nagy általánosságban kétkedést jelent.

Bizonyos értelemben mindenki szkeptikus (kétkedő), hacsak nem fogad be kritika nélkül minden bejövő információt. A kétkedésnek több oka lehet: ideológiai, politikai, vagy azért "mert itt valami bűzlik". Lehetünk "szkeptikusak" egy-egy élethelyzetben is, pl. amikor azon tűnődünk, ki jön el a költségvetésből egy új bútordarab vagy elég ruhát vittünk magunkkal kiránulásra vagy hogy egy új ismerős mennyire szavahihető. Szkeptikus vagyok vele szemben, lehet mondani. A szónak ennek a hétköznapi használata teljesen elfogadható, mivel a hétköznapi szavak értelme nem eléggé meghatározott, jelentésüket a hétköznapi használat és nem egy külső forrás (szótár, tudományos előírás stb) dönti el. Bár kétségtelen, hogy a hétköznapi használat és a tudományos használat között nagy az átfedés: ugyanabból az alapból indul ki, de a hasonlóságok itt ki is merülnek. Miért? Mi a Szkeptikus Társaság, és általában a magát szkeptikus-nak hívő személy, szkepszise és a hétköznapi szkepszis közti különbség?

A "hobbiszkeptikusok" a szkeptikus szó alatt a tudományos szkepticizmust értik, ami már egy konkrétabb fogalom, egy világszemléletet ír le. A tudományos szkepticizmus a tudományos módszer alkalmazását jelenti a világ megismerése céljából, legyen szó egy új gyógymód megismeréséről vagy egy hihetetlenül hangzó internetes cikk olvasásakor. A szkeptikusok szerint a tudományos módszer a jelenleg legalkalmasabb arra, hogy a világról minőségi tudást szerezzünk, mely mögött a tudományok és azok eredményeinek csodálata áll.

A tudományos módszer alapossága nyilván nem alkalmazható minden állítás igazolására, sőt. Ezért kell külön kitérni a szkeptikusok által gyakran hangoztatott "különleges állítás különleges bizonyítékot igényel". Röviden ez annyit tesz, hogy minél különösebb, szélsőségesebb, hihetetlenebb egy állítás, annál nagyobb az állítás megfogalmazóján a bizonyítási teher, azaz minél jobb és több bizonyítékot kell rendelkezésre bocsátania. Lásd lentebb a részleteket.

A két fogalom jól elkülöníthető, ha tudjuk, mivel kapcsolatban vagyunk szkeptikusak és mivel támasztjuk alá véleményünket. Ha valaki szkeptikus a globális felmelegedéssel szemben, és olyan bizonyítékokkal rukkol elő, amelyek vagy már rég megcáfoltak vagy irrelevánsak, akkor ő csak hétköznapi értelemben szkeptikus. A tudomány már egyöntetűen azt állítja, a globális felmelegedés valóság, és ezt a konklúzió hosszú évek kutatásának az eredménye. Egy tudományos szkeptikus tehát egy tárháznyi tényből, bizonyítékok halmazából meríthet, ha olyasvalakivel vitázik, aki (bármilyen okból kifolyólag) elutasítja a globális felmelegedést.

Különbséget kell tenni a szkepticizmus és a cinizmus között. A szkeptikus mérlegel, a fent tárgyalt megbízható bizonyítékok alapján formálja véleményét. A cinikus elvből elutasít minden új információt. Ha egy szkeptikus cinikus hangnemre vált, az azért van részint mert a nemszkeptikus álláspont mellett felhozott bizonyítékok annyira gyengék, hogy nem is érdemes időt és energiát pazarolni azok figyelembe vételével. A konstruktív beszélgetések előfeltétele, hogy a felek értik egymás világnézetének sajátosságait. Ennek hiányában a felek csak elbeszélnek egymás mellett, és kölcsönösen szűklátókörűséggel, arroganciával vádolják egymást, míg az egyik oldal elviharzik.

Szkeptikus vizsgálódás

A szkeptikus vizsgálódás célja, hogy egy kérdéskörrel kapcsolatban olyan álláspontot tudjon megfogalmazni, amely pontos, tényekkel alátámasztható, ideológiai prekoncepcióktól mentes. A szkeptikus világszemlélet legfontosabb jellemzői:

  • Minél erősebb az állítás, annál meggyőzőbb bizonyítékokkal kell azt alátámasztani. Nem vitás, hogy egy-egy ufóészlelést akár többen is láttak, és élményeiket hellyel-közzel konzisztensen mesélik el. A tanúvallomások, az anekdotális bizonyítékok felmutatása messze nem elegendő ahhoz, hogy azt a következtetést vonjuk le, hogy amit a tanúk leírnak az minden kétséget kizáróan egy földönkívüli civilizáció űrhajója. Egyrészt, tudományos kísérletek sora bizonyította be, hogy a tanúvallomások még a leghétköznapibb esetekben is (pl. milyen színű pólót viselt az előadást megzavaró, az előadóval néhány szót váltó hallgató?) megbízhatatlanok, így a rendkívüli (valószínűleg sokkoló) események megismerésében is a legalacsonyabb bizonyítékként kezelendőek. A hétköznapi életben rengeteg információval találkozik az ember, például a híradóba bemondhatják, hogy 3.6%-kal növekdett a GDP. Amennyiben a hírforrás a múltban megbízhatónak bizonyult, nincs különösebb szükség további utánajárásnak. És vannak olyan állítások, amelyek annyira triviálisak és hihetőek, hogy a komoly bizonyítékok kérése nem kézenfekvő. Például ha egy ismerősünk arról mesél, hogy a buszra egy idős asszony annyi piacon vett zöldséggel szállt fel, hogy alig bírta a zsákot felemelni, az nem egy rendkívüli állítás. A hétköznapi tapasztalataink során találkozhattunk már ilyennel, így nincs különösebb okunk kételkedni.
  • Források megbízhatóságának tisztázása. Nem minden forrást szabad egy szinten kezelni. A tanúvallomások, a hivatkozás nélküli újságcikkek, a hivatkozással ellátott tudományos cikkek, illetve a tudományos cikkek sorozatát közlő kiadványok mind más-más megbízhatósági szintet képviselnek. Az állításokkal teli, de ellenőrizhetetlen tartalmakkal nem lehet mit kezdeni, mert az eredeti forrást nem lehet lenyomozni, így felmerülhet az, hogy a cikk tartalmalmát semmi nem támasztja alá. Alanyi jogon senki sem megbízhatóbb, mint valaki más – a szkeptikus szemlélet egyik alappillére a merev, tekintélyelvű eszmerendszerek elutasítása. Az orvostudományban is a legkisebb bizonyíték az orvosi szakvélemény, a legnagyobb pedig a kollegiálisan lektorált folyóiratokban megjelent dupla- vagy triplavak kontrollkísérlet. Ha az orvosi szakvéleménynek ellentmond a triplavak-kísérlet, akkor a szakvélemény számít megbízhatatlannak.
  • A bizonyítékok helyén kezelése. Minden csak azt bizonyít vagy cáfol, amiről a bizonyítás, cáfolat szól. Attól, hogy kiderült, a német koncentrációs táborokban nem készítettek bőrből szappant, még nem mond semmit a zsidók üldözéséről, a holokauszt áldozatainak számáról, a kivégzési módokról. Az sem számít, ha a túlélők beszámolói eltérnek, mert a koncentrációs táborok dokumentációi, felszerelései stb. (azaz a tárgyi bizonyítékok) önmagukban megállják a holokauszt megtörténtének tényét, a részletek maradhatnak részletek.
  • Helyes érvelés: Ismertek azok az érvelési hibák, trükkök, amelyek az érdemi bizonyítékokat, érveket háttérbe szorítják, a racionális vitát hátráltatják, a tárgytól eltérnek.

Lásd még

Személyes eszközök