Nyelvőrzés

A Szkeptikus Wiki wikiből

(Nyelvművelés szócikkből átirányítva)

A nyelvőrzés (kacinfántosabb szóval preskriptív (azaz előíró) nyelvészet) a nyelv egy ideális változatának fenntartására, terjesztésére irányuló tevékenység. A nyelvőrzői törekvések többfélék:

  • az idegen eredetű szavak kerülése, ha arra megfelelő magyar szinoníma is van;
  • ha nincs, a magyar megfelelő megírása, annak terjesztése;
  • választékos szókincs;
  • nyelvi illemtan;
  • helyes kiejtés;
  • helyesírás;

A "helyes" használat homályos fogalom, így egyes kérdésben a nagy nyelvőrzők is különböző véleményt formálhatnak. Általában a "régebbi a jobb" álláspontot képviseli. Mivel a "helyességet" nem lehet objektíven felmérni, az elfogadott szavak, írásmódok, mondatszerkezetek stb. szubjektív úton kerülnek megítélésre, ami tudománytalan. A nyelvőrző körökben kialakult egy presztízs alapú hierarchia: a nagyobb tiszteletben álló nyelvőrzőnek alanyi jogon van igaza. A tudomány elveti ezt a dogmatikus, tekintélyelvű berendezkedést. A nyelvőrzők nem csak a saját berkeikben hirdetik ezt a gondolkodásmódot, hanem maga a terület is egy olyan nyelvi hierarchiát feltételez, és kíván fenntartani, ahol egy helyes nyelvi változathoz kell ragaszkodni, az alternatívák létjogosultságát ritkán ismerik el.

A nyelvészek nem tekintik a nyelvőrzést a nyelvészet részeként, mivel a nyelvészet leíró (deskriptív), a nyelvőrzés meg előíró (preskriptív). A nyelvészet azt kutatja, a nyelvet hogyan, kik, milyen területen, milyen társadalmi viszonyok közt használják. A "Hogyan kell/hogyan illik/kik előtt" stb. típusú kérdéseket a nyelvészet nem vizsgálja, mert az ilyen kérdéseket nem a tudomány dolga feltenni. A társadalomtudománynak sem célja a népcsoportok között fontossági sorrendet felállítani.

Természetesen vannak nyilvánvalóan rossz nyelvi megoldások, mint például a "Magyarországban esik az eső." De a nyelvvédők elsősorban egy ideális nyelvhasználatot promotálnak olyan körökben, ahol kialakultak a nyelvhasználat megszokott, hétköznapi formái, mint például, amikor egy újságíró szakmai okok miatt a mondat végére teszi az alanyt, hogy a figyelemfelkeltő szavak kerüljenek előre (Brutálisan megverték x-et). Vagy, amikor az ember esztétikai okok miatt elhagyja a 6:3-as szabály alkalmazását (sajtos pizza akció).

Valamelyest mindenkinek nyelvőrzőnek kell lennie, mert léteznek nyelvi elvárások a társadalom minden szintjén (minél feljebb, annál magasabb). Az ún. "iskolai nyelvtan" megköveteli a helyes-helytelen, ami kihat a társadalom egészére. Egy kommunikációs szakembertől elvárják, hogy "helyesen" beszéljen, olyan mondatszerkezeteket használjon, amelyeket megkövetelnek tőle. Ha nem így tenne, úgy tűnne, nem jó szakember, nem elég képzett/művelt. Lehet, a kamerák mögött, a hétköznapokban ezeket az előírásokat nem tartja be.

A helyes-nem helyes egy hamis dilemma – nem létezik a helyes magyar nyelv, és nem mindig lehet megtalálni a megoldást. Míg egy műveltebb ember tudatosan kerüli a -suk/sük-ölést, a legtöbb embernek mindegy, hogy a boltban zsemlét vagy zsömlét tesz a bevásárlókocsiba, és az sem baj, ha a beszélt nyelvbe bekerül egy -ba/-be -ban/-ben helyett. A szóbeli nyelv elsődleges funkciója a sikeres közlés. Írásos nyelvben viszont ezt a tévedést érdemes elkerülni.

Lásd még

Személyes eszközök