Homeopátia

A Szkeptikus Wiki wikiből


"Hacsak a kémia törvényei nincsenek teljesen tévúton, a legtöbb homeopatikus orvosság túl híg, hogy bármilyen hatása legyen...."

Consumer Reports (1987. január)


A klasszikus homeopátia a tizenkilencedik században Samuel Christian Friedrich Hahnemann (1755-1843) munkássága során alakult ki. Ez egy alternatíva volt a kor bevett orvosi kezeléseivel szemben, mint az érvágás és véreztetés. Az erek felnyitása, a betegség kihajtása a szervezetből, és a testnedvek egyensúlyának helyreállítása népszerű eljárás volt egészen a XIX. század végéig (Williams 2000: 265). Hahnemann elutasította azt a feltevést, hogy a betegséget az azt okozó károsító anyag kiengedésével kell kezelni. Ehelyett azt mondta, hogy a kórokat úgy kell kezelni, hogy segítjük az életerőt helyreállítani a test természetes harmóniáját. Elvetette a többi akkori gyakorlatot is, mint a hashajtók és hánytatók “ópiummal és higanykloriddal” (uo.: 145). Visszatekintve, Hahnemann alternatív gyógymódja jóval humánusabb volt és sokkal kevesebb kárt okozott, mint az akkori konvencionális módszerek.

A tudományos orvoslás Hahnemann korában alakult ki, de a homeopátia nem volt része ennek a fejlődésnek. A tudományos orvoslás lényegét tekintve materialista . Az anatómiára, fiziológiára és a kémiára épül. Bár Hahnemann módszere tapasztalati megfigyeléseket is tartalmazott, az elmélete a betegségekről és kezelésükről nem tapasztalati, metafizikai folyamatokat feltételez.

Hahnemann a gondolatait a betegségekről és kezelésükről az Organon(1810) és a Krónikus betegségek elmélete(1821) című műveiben ismertette. A homeopátia kifejezés két görög szóból származik: homeo (hasonló) és pathos(bántalom). Hahnemann ezt szembeállította a kor bevett módszereivel, melyek "testnedveket" egyensúlyozandó a bajt az ellenkezőjével (allos ) kezelték. A konvencionális orvoslást allopátiának hívta. Bár a modern tudományos orvoslásra nem jellemző, hogy egyensúlyozni akarja a testnedveket, vagy hogy egy betegséget az ellenkezőjével kezel, a modern homeopaták és más "alternatív" gyógymódok hívei még mindig allopátiának nevezik a hagyományos orvoslást. ([1]Jarvis 1994 ).

A klasszikus homeopátia lényegében olyan kezelési módszer, mely olyan minimális mennyiségű orvosságokkal dolgozik, melyek nagyobb mennyiségben olyan tüneteket okoznának mint a kezelendő betegség. Hahnemann úgy vélte, hogy az orvosság igen kis adagokban is igen erős gyógyító erővel bírhat, mivel a potenciálja befolyásolható heves és módszeres rázással (szukkusszió). Az erő növekedést a rázás hatására dinamizálásnak nevezte. A szukkusszió “anyagtalan és szellemi” erőket szabadíthat fel, ezzel aktivizálva az oldatot. ”A ütögetés egy bőrból készült felületen vagy a tenyér élén megduplázta a hígítást” (uo.).

A dinamizálás Hahnemann szerint egy folyamat volt, mely anyagtalan, szellemi energiákat szabadított fel. Ahogy telt az idő egyre jobban elbűvölte az általa felfedezett technika, és komolyan figyelmeztetett a túlzásba vitt dinamizálás veszélyeiről. Ennek komoly akár halálos következményei is lehetnek, és figyelmeztette a homeopatákat, hogy ne hordjanak gyógyszereket az öltönyzsebükben, mert még túl erősek lesznek. Még azt is állította, hogy a betegnek nem is kell lenyelni a szert, elég ha beleszagol.([2]Campbell )

Két potenciaskála gyakori: a decimális, mely 1:10-es lépésekben halad, és a százas (1:100). Kiindulnak az “őstinktúrából” (növények esetén ez alkoholos kivonat), és 1:10 illetve 1:100 arányban felhígítják. Aztán jön a szukkusszió, melynek eredménye az első potencia. Ezzel elvégeznek egy újabb hígítást és szukkussziót, ami lesz a második potencia, és tovább. Az 1:10-es potenciákat X-el jelölik, az 1:100-ast C-vel. Tehát a Pulsatilla 6C a hatodik százszoros potenciája a Pulsatillának, mely hat szukkusszión esett át, és egy a százmilliárdhoz a koncentrációja. ([3]Campbell )

Mint legtöbb kortársa, Hahnemann is úgy hitte, hogy az egészség egyensúly és harmónia kérdése, de szerinte az életerő volt felelős a harmónia megteremtéséért, vagyis a gyógyulásért.

Hahnemann szerint a krónikus betegségeket miazmák okozzák, és ezek legrosszabbika a 'pszora'. A bizonyíték a miazmaelméletre viszont teljesen hiányzik, és csak valami isteni kinyilatkoztatás eredménye lehetett ([4]Campbell ). A miazma szó

görög erdetű és valami olyasmit jelent, hogy “fertőzés” vagy “szennyeződés”. Hahnemann szerint a krónikus betegséget valamilyen miazma behatolása okozza a bőrön keresztül. Ezért egy betegség első jele mindig valamilyen bőrelváltozás ([5]Campbell ).

A gyógymódja igen modernnek tűnik: találd meg a megfelelő gyógyszert a betegséghez. Csakhogy az orvosságai nem arra készültek, hogy segítsék a testet a fertőzés leküzdésében vagy a szövetek regenerálásában, hanem hogy támogassák az életerőt, hogy kifejtse mágikus hatását. Szerinte “eredendően lehetetlen megérteni egy betegség belső folyamatait, nem érdemes erről spekulálni, vagy erre építeni bármilyen kezelést” ([6]Campbell ). Az orvosságot a tünetekhez igazította, nem az ezeket okozó betegséghez.

Homeopatikus “törvények”

A homeopaták az “Elenyésző Mennyiségek Törvényére” és a “Hasonlóság Törvényére” hivatkoznak, amikor hígított oldatokat használnak, és a hasonlót a hasonlóval kezelik, de ezek nem tudományosan felismert természeti törvények. Ha egyáltalán törvények sokkal inkább metafizikaiak, vagyis olyan hitek a valóság természetéről, melyek nem vizsgálhatók tapasztalatilag. Hahnemann ötletei tapasztalatokból eredtek. De hogy ebből ő metafizikai következtetéseket vont le, attól azoknak még nem lesz tapasztalati vizsgálhatósága. Az elenyésző mennyiségek törvénye részben abból a felismerésből vezethető le, hogy bármilyen gyógyszertől előbb rosszabbodik a beteg állapota, mielőtt javulna, és ez a negatív hatás mérsékelhető, ha az adagot jelentősen csökkentjük. A legtöbb homeopátiát bíráló ezt a törvényt emeli ki, mivel ez ahhoz vezet, hogy az orvosság annyira híg, hogy már egyetlen molekulát sem tartalmaz az anyagból.

A Hasonlóságok Törvényét 1790-ben ismerte fel Hahnemann, amikor William Cullen Materia Medica című művét fordította németre. (Loudon 1997: 94) Önmagán kisérletezett különféle anyagokkal, mint például a cinchona (kínafakéreg)

Mint írta, több napon át napi hét grammot vett be a szerből. Mindig amikor bevette az adagot, a lába és az ujjai kihűltek, és más tünetek követték, melyek a maláriára voltak jellemzők. Amikor abbahagyta a szedését, gyorsan visszaállt az egészsége. (Williams 1981: 184)

Hahnemann sokféle szerrel kisérletezett magán az évek során, és arra jutott, hogy “az orvos csak olyan szert használjon, melyek hatására egy egészséges szervezetben olyan tünetek jelennének meg, mint amit a kezelendő betegség okoz”(uo.). Az orvosságot egyszeri adagokban kell adni, nem pedig komplex keverékekben. A megállapításait úgy tűnik pusztán megérzésekre vagy kinyilatkoztatásra alapozta. Nem kisérletezett betegekkel, hogy megnézze mely szerek hatnak mely betegségekre, vagy hogy csak tiszta anyagok hatnak. Nem is kisérletezhetett volna betegeken, hiszen azt kereste, hogy melyik anyag okoz adott tüneteket, márpedig, ha betegnek adta volna, képtelen lett volna elkülöníteni a betegség és a szer hatását. Csak feltette, hogy ami egészséges embernél adott tünetet okoz, az orvosság egy hasonló tünetekkel járó betegségre.

Hahnemann “bizonyításnak” nevezte a módszert, mikor azt vizsgálta, milyen tüneteket okoz egy anyag egészséges emberen.

Hahnemann nem hagyott hátra részleteket, hogy milyen adagokkal dolgozott, vagy milyen módon adta a szert, de elszórt utalásaiból és bizonyítók beszámolóiból elég jól kiderül, hogy mi történt. Minden bizonyítás növényi tinktúrákkal (kivonatok) folyt, illetve oldhatatlan anyagok esetén 'első zuzalékkal' (egy résznyi anyag összekeverve kilenc adag cukorral vagy tejjel)...

A szokás az volt, hogy ismételte az adagot, míg valamilyen hatás nem jelentkezett, az adagot a korábbi tapasztalatai alapján alakította ki. A bizonyítóknak a legnagyobb gondossággal fel kellett jegyezni a tüneteiket, és amikor a füzetet átadták Hahnemannnak a kezüket kellett adni rá -a bevett módja a fogadalomtételnek a német egyetemeken-, és esküdni, hogy az igazat mondják. Hahnemann ezután tovább kérdezte őket, hogy megismerje a pontos időbeni lefolyást, hogy mitől lett jobb vagy rosszabb, és más tényezőket. Kávé, tea, bor, brandy és fűszeres ételek meg voltak tiltva a bizonyítóknak, sőt még a sakk is (Hahnemann szerint túlságosan felizgatná őket), de a sör engedélyezve volt és némi tornagyakorlat is.   ([7]Campbell )

A hasonlóság alapelvén dolgozva Hahnemann sok olyan betegséghez készített gyógyszert, mely hasonló tüneteket produkált. Csakhogy “... a bizonyítás módja nagyon személyre szabott, és túl nagy egyedi jelentőséggel bír a homeopatának vagy a kisérletezőnek”"[8]* Más szóval, száz homeopata száz különféle orvosságot ajánlana ugyanannak a betegnek.

Hahnemannt lehet dicsérni mert tapasztalatilag vizsgálta a szereit, de a kísérletezés módja egyértelműen hibás. Nem vizsgálta a hatást betegeken, hanem csak egészséges emberen. Minden esetben csak a bizonyító szubjektív beszámolójára alapozott, akik mind a tanítványai illetve családtagjai voltak, és mindegyiküket maga a mester hallgatta meg. (A későbbi kisérletezők már jobban ellenőrizhető módokon bizonyítottak.[9]* ). De még ha az eredményeit nem is befolyásolta a lehetőség, hogy a bizonyítóknak tüneteket sugallt, vagy hogy azok csak azért számoltak be egyes tünetekről, hogy elnyerjék a mester dicséretét, akkor is mágikus gondolkodásra utal, hogy egy tünetlista összefüggésben van a hasonló tünetet okozó betegséggel. A logikában ez non sequitur (nem következik) érvelés: Abból hogy A szer B betegség tüneteit okozza, nem következik, hogy A enyhíti B tüneteit. Mégis a homeopaták a páciensek elégedettségéből A-val arra következtetnek, hogy A működik.

Van némi bizonyíték arra, hogy Hahnemann nem bizonyította egészséges alanyokon azokat a szereket, melyeket szinte minden betegségre ajánlott: kén, tintahal tintája, só és homok.

Úgy tűnik Hahnemann az új bizonyításait azon tünetekre alapozta, melyek a krónikus betegein jelentek meg. A saját szabályai szerint ez egy elfogadhatatlan mód volt, és kétségtelenül oda jutatta, hogy olyan tüneteket is a gyógyszernek tulajdonított, melyeket a betegség okozott. ([10]Campbell )

Hahnemannnak még elnézhetjük, hogy nem végzett megfelelően ellenőrzött kísérleteket, de a modern homeopatáknál már nem bocsánatos, ha nem értik a tanúvallomásos bizonyság természetét. De semmiképpen nem vádolhatjuk őket, hogy nem végeznek jól tervezett, ellenőrzött kísérleteket. De hibásak, ha nem értik meg néhány alapelvét az olyan tesztek kiértékelésének, melyekben az alanyoknak gyógyszereket vagy akár hatástalan anyagokat adnak.

A mai homeopatáknak tudniuk kell, hogy minden egyedi emberi test különböző, ezért ötven ember ötvenféleképp reagál ugyanarra az anyagra. Emiatt egy lehetséges gyógyszernél korai rendkívüli eredményről beszámolni egyetlen tesztsorozat alapján. Ha statisztikailag szignifikáns eltérés van (pozitív vagy negatív) egy kisérleti csoport és egy kontrollcsoport között egy kísérletben, az némi fenntartással kezelendő. Az is ha nincs ilyen eltérés. Nem rendkívüli, ha egy szer húsz tesztjéből több pozitív, több negatív, több pedig vegyes illetve határozatlan eredménnyel zárul.

Mostanáig, a többszáz, homeopatikus szert vizsgáló kísérlet legtöbbje semmi értékelhetőt nem talált az ilyen szerek használatában. Ennek ellenére van aki egyenesen azt állítja, hogy tudja is hogyan működnek. Bár egyes tudósok, mint Jacques Benveniste, azt állítják, hogy tudják, hogyan működik a homeopátia úgy tűnik, hogy a ló elé fogták a kocsit. Benveniste állítása szerint igazolt, hogy a szerek megváltoztatják a víz szerkezetét, ezért a folyadéknak “memóriája” van az adott anyag szerkezetéről még akkor is ha már teljesen eltünt a hígítás során ([11]Nature Vol. 333, No. 6176, pp. 816-818, 30th June, 1988).[12]* ([13]Benveniste azt is állította, hogy a homeopatikus oldat biológiai jellemzői digitálisan rögzíthetők, számítógépen tárolhatók, interneten továbbíthatók, és vízbe továbbíthatók a fogadó oldalon. Sikeres biológus volt egy állami laboratóriumban, míg ilyen állításokkal nem állt elő, ami az állásába és a tudományos tekintélyébe került. Kritikusai (mint például James Randi ) szerint ő a mai Blondlot (illetve csak volt, mivel 2004 októberében elhunyt - ford. megj.)) Mivel a homeopatikus szerek nem működnek, így nincs értelme azt vizsgálni hogyan működnek. Sokkal inkább az szorul magyarázatra, miért elégedettek sokan a módszerrel annak ellenére, hogy minden jel szerint hatástalan.

Miért hiszik sokan, hogy a homeopátia működik?

Mielőtt megkisérelem megmagyarázni, miért hiszik sokan, hogy a homeopátia működik, először is hadd védjem meg azt az állítást, hogy a homeopatikus szerek hatástalanok. Sok áttekintő kritika készült már a sokféle homeopátiát vizsgáló tanulmányról, és ezek egyike sem jutott arra, hogy bizonyított bármelyik homeopatikus szer hatékonysága. A homeopatáknak kétszáz évük volt bizonyítani, sikertenül. Vannak egyedi vizsgálatok, melyek statisztikailag szignifikáns különbséget találtak a homeopatikus szerrel kezelt és a kontrollcsoport között, de ezek egyikét sem ismételték meg, illetve módszertani hibákkal rontották el őket. Kétszáz év és még mindig várjuk a bizonyítékot. Egy dolog a nyitott gondolkodás , de örökké várni az igazolásra inkább a vágyvezérelt gondolkodásra utal.

Egy áttekintés a homeopatikus vizsgálatokról Terence Hines-é (2003: 360-362). Ő vizsgálta Taylor et al. (2000), Wagner (1997), Sampson and London (1995), Kleijen, Knipschild, and ter Riet (1991), and Hill and Doyon (1990) publikációit. Több mint száz tanulmány képtelen volt egyértelmű pozitív eredményre jutni a homeopatikus oldatokról.

Ramey (2000) szerint

A homeopátia legalább 12 tudományos elemzés tárgya volt, ebbe belértve metaanalíziseket is az 1980-as évek közepe óta... [és] az eredmény egybevág: ...a homeopatikus “gyógyszerek” nem hatnak.

Akárhogy is, a homeopátiának mindig lesznek hívei, akkor is ha nincs mögötte bizonyíték. Miért? Egyik ok a félreértése a betegségek okainak és annak, ahogy a szervezet megbirkózik velük. Hahnemann azért volt képes követőket gyűjteni, mert valódi gyógyítónak tűnt azokkal szemben, akik érvágással vagy mérgező hashajtókkal akarták kiegyenlíteni a testnedveket. Több betege gyógyult meg, de nem ő gyógyította meg őket, hanem az, hogy nem fertőzte és gyengítette őket véreztetéssel és mérgekkel. Hahnemann gyógyszerei lényegében teljesen átlagos oldatok voltak, melyek nem sok kárt tettek. Nem kellett túl sok betegnek túlélnie, hogy jobbnak tűnjön mint a versenytársai. Ha bárminek is pozitív hatása volt az egészségre az nem az orvosság volt, hanem a természetes gyógyító folyamatok illetve a beteg hite ([14]placebo hatás ) vagy a homeopata viselkedésének hatása.

A stressz súlyosbíthat sőt akár okozhat is betegséget. Ha az orvos meg tudja nyugtatni a beteget, ez önmagában azt eredményezheti, hogy az jobban érzi magát. Ez az érzés hasznos fiziológiai változásokat eredményezhet. A homeopatikus módszer részeként az orvos sok időt tölt a beteggel, hogy minél többet megtudjon a tüneteiről. Lehet, hogy ez van jó hatással sok betegre, ami előmozdíthatja a test öngyógyító mechanizmusait. Anthony Campbell homeopata orvos szerint: “A homeopatikus konzultáció lehetőséget nyújt a betegnek, hogy hosszan beszéljen a problémáiról egy figyelmes, szimpatikus hallgatónak egy rendezett környezetben, és ez önmagában jót tesz."[15]* A homeopátia egyfajta pszichoterápia is.

...a legtöbb homeopata legalább 45 percet szán egy első konzultációra, de egyesek akár több mint egy órát is. A beteg rögvest úgy érzi, hogy “egyéniségként” bánnak vele. Sokat kérdezik őket az életükről, hogy milyen ételeket szeretnek, mit nem, milyen időjárást, és sok mást, sok olyasmit aminek látszólag semmi köze a problémához, ami miatt jöttek. Ezután a homeopata szinte biztosan egy lenyűgözően nagy és impozáns információforráshoz nyúl, hogy kiválassza a jó “orvosságot”. ([16]Campbell )

Tudjuk, hogy gyakorlatilag semmilyen tudományos igazolás nincs a homeopatikus orvosságokra. De ez nem jelenti azt, hogy a betegek nem lesznek jobban, ha elmennek egy homeopata gyógyítóhoz. Ez egész más kérdés, bár kétségkívül ez az oka az elégedett ügyfeleknek. (Ajánlott olvasmány : placebo hatás , post hoc tévedés és regresszív tévedés ).

Wendy Kaminer , aki általában igen kritikus az irracionális viselkedésekkel szemben, szintén egy elégedett ügyfél. Bár a homeopata gyógyítójának elmondta legnagyobb félelmét: “valaki rájön, hogy egy homeopatával konzultáltam” (1999; p. 3), ami nem lehetett a legnagyobb félelme, hiszen akkor nem írta volna meg a könyvében.

Talán amikor a homeopatámhoz megyek, akkor csak a gyógyulni akarók egyik alapszabályát követem, amit mindig is kinevettem: Az érzéseimre hallgatok, nem az eszemre. Vagy talán mégis ésszerűen cselekszem? A hit a homeopátiában talán irracionális, de nem használni a homeopátiát, ha működik még inkább az. Csak az számít, ha egy orvosság használ, nem az hogy hogyan (Az antibiotikumokról is alig tudok valamit)

Szóval nem érdekel, ha a tudósok arról győzködnek, hogy a homeopatikus szerek nem működhetnek, mert a kémia törvényei szerint lehetetlen. Még ha igazuk is van, és csak placebót szedek, miért kellene kételkedéssel csökkenteni a hatékonyságát? Miért ne legyünk fogékonyak a placebókra is? (uo.)

Itt egy racionális személy, aki leszólja az irracionális viselkedést, miközben olyasmit tesz, amit sok racionális ember irracionálisnak tartana. Érdekes ahogy a kognitív disszonanciával bánik. Racionálissá teszi az irracionálist (legalábbis kevésbé irracionálissá), mikor arra a hitére koncentrál, hogy a homeopátia működik. De tudjuk, hogy ez nem igaz, akkor viszont miről beszél? Semmiképp sem a homeopátiát támogató tudományos kutatásokról, mivel ezek pont az ellenkező irányba mutatnak. Látszólag nem is érdekli, hogy ilyen kutatások egyáltalán léteznek. Arra gondol, hogy hite szerint a “homeopátia segített rajtam”. (4.o) Üzenete az olvasónak az, hogy ne higgy nekem, próbáld ki magad. Hogyha elmegyek egy homeopatához és azt gondolom, hogy segített rajtam, akkor irracionális lenne nem visszatérni. De mit jelent az, hogy segít. Ez egy üres szó, aminek nincs kognitív, felfogható tartalma, inkább csak emotív, érzelmi. Az egyetlen pont, ahol arra utal, hogy talán irracionálisan cselekszik a következő tűnődés:

...talán csak képzelem, hogy a homeopátia segített rajtam. Talán keverem az egyidejűséget az ok-okozatisággal: talán csak véletlenül kezdtem magam pont akkor jobban érezni, amikor a homeopátiához fordultam.(uo., 4 o.).

Azt tanácsolja, hogy ne higgyük el neki mindezt. Azt is tanácsolja, hogy próbáljuk megismételni a tapasztalatait. Talán ezt gondolja arról, hogy mit kell tenni egy racionális, tudományos gondolkodású személynek. Csakhogy lehetetlen bármelyikünknek is igazolni az állítását, azzal, hogy utánacsinálja. Az sem tiszta egészen pontosan mit is kell igazolni. Azt állítja, hogy a homeopátia segített rajta, és ez túl határozatlan ahhoz, hogy ismételhető legyen. Tényleg azt állítja, hogyha elmegyek egy homeopatához és utána jobban érzem magam, ez igazolja és megismétli, amit állít? Igen. De szerintem téved.

Azt hiszem, értem mire gondol. Ha például elmegyek egy homeopatához, és azt találom, hogy a térdfájdalmam teljesen megszűnik, ami már évek óta fennállt, és az orvosom szerint ínhüvelygyulladás okozta, valóban irracionális lenne, ha nem szedném a homeopatikus orvosságot. Irracionális lenne az is ha nem konzultálnék a homeopatával, ha a jövőben a könyököm, a vállam vagy a hátam fájna. Ha újra kocoghatnék, irracionális lenne nem felkeresni a homeopatát. De ha konzultálnék a homeopatával egy új fájdalomról, amit a hagyományos módszereket követő orvosom nem tudott csillapítani, és a homeopatikus kezelés után megszűnne, akkor egyáltalán nem lenne irracionális, ha nem mennék többet a homeopatához. Az is hihetőnek tűnne, hogy a fájdalom akkor is elmúlt volna, ha nem keresem fel a homeopatát. (Lásd regresszív tévedés .)

Továbbá ha a homeopatikus orvosság gyógyított ki a térdfájdalomból, akkor érdekelne, hogy mi van az orvosságban. A legtöbb homeopatikus szer Amerikában és Nagy-Britanniában nem több mint víz és alkohol, de sok olyan termék van a piacon, ami homeopatikusként van jelölve, de tartalmaz valamilyen aktív összetevőt (lásd komplex homeopátia , izopátia , és noszódok ) Ha arra jutok, hogy az orvosság olyan volt, amit annyiszor hígítottak, hogy egyetlen molekula sem maradt az eredeti anyagból, akkor inkább gondolnám azt, hogy a fájdalmam magától szűnt meg, mint hogy a homeopátia gyógyított meg. Miért? Mert alapjaiban kellene átalakítani a fizika és kémia ma ismert törvényeit, ha egy olyan oldat, melyből az eredeti aktív összetevő majd összes molekulája eltűnt, hatékony gyógyszer. De ha a fájdalmam eltűnne majd visszatérne aszerint, hogy leállok a szerrel majd újrakezdem, abból már arra lehetne következtetni, hogy a szer hatásáról van szó, és a homeopátia hívévé válnék. Csak hogy ne mondhassuk, hogy a homeopatikus szerek nem tesztelhetők tapasztalati úton. Hogy egyetlen szer sem mutatta eddig a fenn vázolt hatást, igen erős bizonyíték a homeopátia ellenében.

Akármennyire is hatástalanok a homeopatikus szerek, maga a homeopátia igen hatásos, hiszen kétszáz éven át fennmaradt és nőtt. Igen népszerű Európában, például a brit királyi családban. Sok homeopatikus iskola van szerte a világon. 200 millió dolláros üzlet az Egyesült Államokban. “Az, hogy sok hagyományos orvos elítéli, sokak szemében elismerés, nem kritika” ([17]Campbell ).

A klasszikus homeopátia fő kockázatát nem a szerek jelentik, melyek minden bizonnyal biztonságosak, mégha hatástalanok is, bár ez változhat, ahogy a homeopátia helyenként megkülönböztethetetlen a gyógynövényes gyógyítástól. Egy lehetséges veszély az öndiagnózis és önkezelés bátorítása. Másik lehetséges veszély, hogy a beteg nem kap megfelelő hagyományos kezelést, amikor az segíthetne rajta, mint például egy húgyuti vagy gombafertőzés esetén, vagy a ráknál. A homeopátia működhet abban az értelemben, hogy segít egyeseknek, hogy jobban érezzék magukat. De nem működik abban az értelemben, hogy megmagyarázná a betegségeket és a gyógyításukat, úgy , hogy az nem csak a megfigyelésekkel van összhangban, hanem az egészség és betegség természetének mélyebb megértéséhez vezet.

Lásd még antropozófikus orvoslás , komplex homeopátia , izopátia , és noszódok .


További olvasnivaló

Barrett, Stephen and William T. Jarvis. eds. The Health Robbers: A Close Look at Quackery in America, (Amherst, N.Y.: Prometheus Books, 1993).

Barrett, Stephen and Kurt Butler (eds.) A Consumers Guide to Alternative Medicine : A Close Look at Homeopathy, Acupuncture, Faith-Healing, and Other Unconventional Treatments; edited by (Buffalo, N.Y. : Prometheus Books, 1992).

Barrett, Stephen. "Homeopathy: Is It Medicine?," in The Hundredth Monkey and Other Paradigms of the Paranormal - A Skeptical Inquirer Collection, ed. Kendrick Frazier (Buffalo, N.Y.: Prometheus Books, 1991), pp. 271-277.

Bellavite, Paulo and Andrea Signorini. The Emerging Science of Homeopathy: Complexity, Biodynamics, and Nanopharmacology. 2 Ed. Translated by Anthony Steele. (North Atlantic Books 2002).

Gardner, Martin. 1989. "Water with memory? The dilution affair." Skeptical Inquirer 12(2):132-141.

Hill C. and F. Doyon. "Review of randomized trials of homeopathy," Review d'epidemiologie et de Sante Publique, 38(2):139-47, 1990 .

Hines, Terence. Pseudoscience and the Paranormal(Prometheus 2003).

Holmes, Oliver Wendell. "Homeopathy and Its Kindred Delusions," (by the father of the great jurist), 1842.

Jarvis, William."Homeopathy: A Position Statement by the National Council Against Health Fraud," Skepticvol. 3, no. 1, 1994, pp. 50-57.

Kaminer, Wendy. Sleeping with Extra-Terrestrials(Pantheon Books, 1999).

Kleinjen J., P. Knipschild, and G. ter Reit. "Clinical trials of homeopathy." British Medical Journal . 302: 316-323, 1991.

Lessell, Colin B. The Infinitesimal Dose: The Scientific Roots of Homoeopathy(C.W. Daniel Company Ltd. 1995).

Linde K, Clausius N, Ramirez G, Melchart D, Eitel F, Hedges LV, et al. "Are the clinical effects of homeopathy placebo effects? A meta-analysis of placebo-controlled trials," Lancet 1997;350:834-43.

Loudon, Irvine. ed. Western Medicine: An Illustrated History, (Oxford University Press 1997).

Park, Robert L. Voodoo Science: The Road from Foolishness to Fraud(Oxford U. Press, 2000).

Ramey, David W. "The Scientific Evidence on Homeopathy," Health Priorities, Volume 12, Number 1, 2000.

Raso, Jack. "Alternative" Healthcare: A Comprehensive Guide (Amherst, NY: Prometheus Books, 1994).

Reilly, David. Morag A Taylor, Neil G M Beattie, Jim H Campbell, Charles McSharry, Tom C Aitchison, Roger Carter, Robin D Stevenson. "Is Evidence for Homeopathy Reproducible?" The Lancet, Vol 344 . December 10, 1994 . Pages 1601-1606.

Sampson W, and W. London. "Analysis of homeopathic treatment of childhood diarrhea." Pediatrics 96:961-964, 1995.

Sheaffer, Robert. "Psychic Vibrations - E-mailed Antigens and Iridium's Iridescence," Skeptical Inquirer, January/February 1998.

Stevens, Phillips. Jr. "Magical Thinking in Complementary and Alternative Medicine." Skeptical Inquirer. November/December 2001.

Taylor, M.A., Reilly, D., Llewellyn-Jones, R.H., McSharry, C.,and Aitchison, T.C. (2000) "Randomised Controlled Trial of Homoeopathy Versus Placebo in Perennial Allergic Rhinitis with Overview of Four Trial Series" BMJ 321, 471-476

Wagner, M. W. 1997. "Is Homeopathy 'New Science' or 'New Age'?" Scientific Review of Alternative Medicine1(1):7-12.

Williams, Guy R. The Age of Miracles : Medicine and Surgery in the Nineteenth Century (Academy Chicago Publishers 1981).

Személyes eszközök