Forer effektus

P. T. Barnum

SDCarroll.pngSzabadgondolkodo.png

A Forer vagy Barnum effektus szubjektív megerősítésként, illetve személyes megerősítésként is ismert. (A "Barnum effektus" elnevezés Paul Meehl pszichológustól ered, utalásként P. T. Barnum cirkuszművészre, aki mestere volt emberek pszichológiai manipulálásának)

B. R. Forer pszichológus úgy találta, hogy az emberek hajlamosak elfogadni felületes és általános jellemzéseket, mintha az kifejezetten őket írná le, és nem veszik észre, hogy az szinte bárkire alkalmazható. Vegyük például a következő leírást, mintha a saját személyiségrajzunk lenne:

Szüksége van arra, hogy mások kedveljék és elismerjék,és önmagával szemben kritikus. Bár vannak személyes gyengeségei, általában jól ellensúlyozza azokat. Sok kihasználatlan adottsága van, amit nem fordít az előnyére. Fegyelmezett és magabiztos kívülről, de belül hajlamos aggodalmaskodásra és a bizonytalankodásra. Időnként komoly kételyei vannak, hogy jól döntött, vagy helyesen cselekedett-e. Szüksége van bizonyos mérvű változatosságra és sokszínűségre, és elégedetlenné teszi, ha korlátokkal, akadályokkal kerül szembe. Büszkén független gondolkodónak tartja magát, és nem fogadja el mások állításait megfelelő bizonyíték nélkül. Ugyanakkor nem tartja okos dolognak önmagát túl őszintén megnyitni mások előtt. Időnként extrovertált, barátságos, társasági, máskor introvertált, óvatos és zárkózott. Egyes vágyai igen valószerűtlenek.


Forer egy személyiségtesztet töltetett ki tanítványaival, de a válaszokat figyelmen kívül hagyta, és a fenti jellemzést adta nekik. Megkérte őket, hogy értékeljék a jellemzést 0-tól 5-ig, ahol 5 jelenti azt, hogy a jellemzés kiváló, 4 a jó. Az átlag 4.26 volt, mindez 1948-ban történt. Azóta rengetegszer megismételték, az átlag 4.2 körüli.

Lényegében Forer arról győzött meg embereket, hogy jól meg tudja határozni a jellemüket. A pontossága lenyűgözte az alanyokat, pedig a jellemzést egy újság asztrológia rovatából vette, és nem volt tekintettel a jellemzettek jegyére, amikor átadta nekik. A Forer efektus részben megmagyarázni látszik, hogy sokan miért gondolják, hogy az áltudomány működik. Az asztrológia, az asztroterápia, a bioritmus, a kártyavetés, a tenyérjóslás, az enneagram, a jövendőmondás, grafológia, stb. működik, hiszen látszólag pontos személyiségrajzot adnak. A tudományos vizsgálatok eddig azt mutatták, hogy ezek az áltudományos módszerek nem adnak érdemi jellemzést, mégis igen sok elégedett használójuk van.

A leggyakoribb magyarázat a Forer effektusra a reményben, a vágytelt gondolkodásban, a hiúságban és abban keresi a választ, hogy hajlunk minden tapasztalatunkban értelmet keresni. Maga Forer inkább a hiszékenységgel magyarázta. Az emberek inkább hajlamosak olyan állításokat elfogadni magukról, melyek megfelelnek vágyaiknak, mint olyanokat, melyek a tapaszatalatoknak felelnek meg valamilyen objektív mércét követve. Még a kérdéses illetve hamis állításokat is hajlunk elfogadni, ha az kellően jó vagy hízelgő ránk nézve. Általában igen szabadon értelmezzük a bizonytalan, hiányos kijelentéseket magunkról, hogy értelmet leljünk bennük. Akik médiumok, jósok, grafológusok tanácsát várják gyakran figyelmen kívül hagyják a hibás, megkérdőjelezhető állításokat, és általában maguk adják ki (szavakkal vagy tettekkel) mindazon információkat, amiket aztán a tanácsadónak tulajdonítanak. A legtöbb ilyen alany úgy érzi, hogy bölcs és személyre szóló tanácsot kapott. De ez a szubjektív érvényesség nem bír tudományos erővel.

Barry Beyerstein pszichológus úgy véli: " a vágy és bizonytalanság nagyon erős pszichés folyamatokat hív életre, melyek minden okkult és áltudományos személyiségrajzot életben tartanak". Megpróbálunk "értelmet lelni az összefüggéstelen adatokban, amit naponta látunk" , és "olyan jók vagyunk az összefüggéstelen dolgok közti űr kitöltésében, hogy ezzel értelmet látunk az értelmetlenségben is." Kitöltjük az űrt, hogy teljes legyen a kép, de a gondos vizsgálat feltárná, hogy a dolog általános, zavaros, homályos és értelmetlen. A médiumok gyakran olyan sok összefüggéstelen és kétértelmű kérdést tesznek fel sorozatban, hogy azt az érzést keltik, hogy személyes adatokat tudnak az alanyról. Pedig nem kell semmilyen ismeret az alany magánéletéről, hiszen az alany önként és öntudatlanul minden összefüggést és megerősítést megad. A jósokat segítik a "cold reading" technikák is.

David Marks és Richard Kamman szerint

amint egy vélekedés vagy elvárás megtalálnak, főleg olyant, ami felold valamilyen bizonytalanságot, az úgy torzítja a megfigyelést, hogy észrevegye, ami az új információt, ami ennek megfelel, és eltekintsen az ellentétes bizonyítéktól. Ez az öngerjesztő folyamat megerősíti az eredeti hibát, és túlzott önbizalmat ad, melyben az ellentétes vélemények túl csekélyek hit megszüntetésére.


Egy áltudományos tanácsadó végigmenni egy személyiségrajzon, olyan ügyes csapdákat rejt, hogy még a legjobban felkészült embert is félrevezetheti, megtévesztheti.

Barry Beyerstein szerint a következő vizsgálat alkalmas annak eldöntésére, hogy egy személyiségvizsgálat látszó helyessége nem a Forer effektus, a megerősítési torzítás, vagy más hiba következménye. (Ez a teszt szintén alkalmaz szubjektív illetve személyes megerősítést és nem megfelelő egy személyiségrajz készítő eszköz pontosságának vizsgálatára, sokkal inkább az ezekben levő önbecsapás ellensúlyozására)

...egy jó teszt először is nagy számú emberről készít jellemzést, majd eltünteti a neveket a tesztekről (úgy kódolva, hogy később azonosítható legyen). Miután mindenki elolvassa a névtelen jellemzéseket, mindenkit megkérnek, hogy válassza ki a leginkább rá jellemzőt. Ha elég sok egyedi jellemzőt tartalmaznak, akkor a csoport tagjainak átlagban a teljesen véletlenszerűen várhatónál nagyobb sikerrel kell kiválasztania a saját jellemzésüket.


Beyerstein szerint "egyetlen okkult vagy áltudományos módszer sem tudott sikerrel átmenni egy ilyen teszten"

A Forer effektus viszont csak részben magyarázza meg miért választják sokan az okkult személyiségrajzokat. "Cold reading", a csoportos megerősítés, és a szelektív gondolkodás szintén magyarázza ezen megtévesztéseket. Bár sok jellemzés bizonytalan és általános, de vannak köztük specifikus állítások is. Amik specifikusak, azok is gyakran igazak sok emberre, és akad ami - véletlenül - csak kevesekre igaz . Adott számú helyes állítás várható a puszta véletlentől is.

Sokan vizsgálták a Forer effektust. Dickinson és Kelly megvizsgált ezekből sokat, és úgy találták, hogy alátámasztják azon feltevést, hogy a Forer-féle jellemzéseket a vizsgálati alanyok pontosnak látják. Ráadásul még nagyobb az elfogadás, ha az úgy van minősítve: "Önnek". A kedvező jellemzéseket hajlamosabbak pontosnak tekinteni, mint a nem olyan kedvezőket. De "a kedvezőtlen jellemzéseket jobban elfogadják, ha olyan ember adja, akinek státusza magasabbnak tűnik, mintha alacsonyabb státuszú". Úgy találták, hogy az alanyok különbséget tudnak tenni azon állítások között melyek pontosak (de sok emberre igazak), és azok között melyek egyediek (igazak, de nem túl sok emberre). Van némi bizonyíték, hogy olyan személyiségjegyek, mint a neurotikusság, az igény a megerősítésre, és a tekintélyelvűség összefügg a hittel a Forer szerű jellemzésekben. Sajnos a legtöbb vizsgálatot diákokon végezték.

Lásd még

Beyerstein, Barry. "Graphology," in The Encyclopedia of the Paranormal edited by Gordon Stein (Buffalo, N.Y.: Prometheus Books, 1996), pp. 309-324.

Beyerstein, Barry and Dayle F. Beyerstein, editors, The Write Stuff - Evaluations of Graphology, the Study of Handwriting Analysis (Buffalo, N.Y.: Prometheus Books, 1991).

Dickson, D.H. and I.W. Kelly. "The 'Barnum Effect' in Personality Assessment: A Review of the Literature," Psychological Reports , 1985, 57, 367-382.

Forer, B.R.. (1949) "The Fallacy of Personal Validation: A classroom Demonstration of Gullibility," Journal of Abnormal Psychology, 44, 118-121.

Marks, David and Richard Kammann, The Psychology of the Psychic (Amherst, N.Y.: Prometheus Books, 1979).

Thiriart, P. (1991). "Acceptance of personality test results," Skeptical Inquirer, 15,116-165.