Elfogult megerősítés

SDCarroll.png Szabadgondolkodo.png

Az elfogult megerősítés a szelektív gondolkodás egy változata, mikor az alany hajlamos észlelni és keresni a véleményét igazoló érveket, de figyelmen kívül hagyja, nem keresi, illetve alábecsüli az elképzeléseinek ellentmondó tényeket. Például ha egy orvos igazolni akarja, hogy teliholdkor több ember kerül a sürgősségi ellátóba, hajlamossá válhat a teliholdkor érkező betegeknek nagyobb jelentőséget tulajdonítani, mint a máskor érkezőknek, ez a hozzáállás pedig idővel véglegesen meggyőzi a telihold illetve más holdeffektusok és a balesetek kapcsolatáról.

Ez a fajta tendencia a megerősítő tények cáfolatoknál nagyobb súllyal való latba vetésére különösen káros lehet, mikor egyszerű előítéleteknél alig többről van szó. Ha a teóriánkat meggyőző tények és hiteles kísérletek támasztják alá, az elfogult megerősítésnek akkor sem szabad rossz irányba terelnie minket. Valóban, ha vakokká válunk az elméletünket kétségtelenül cáfoló tényekkel szemben, máris áthágtuk az ésszerű gondolkodás és beszűkültség közötti határt.

Kísérletek is igazolják, hogy az emberek általában túlzott jeletőséget tulajdonítanak a megerősítő információnak, más szóval a pozitív vagy igazoló adatoknak. "Az igazoló tények túlzott figyelembe vételének oka az, hogy kognitíve könnyebb kezelni őket." (Gilovich 1993). Sokkal könnyebb felfogni, hogyan támaszt alá egy tény egy álláspontot, mint azt, milyen különböző módokon ütközhet vele. Gondoljunk egy tipikus ESP kísérletre vagy egy látszólagos clarvoyant (tisztánlátó) álomra: a siker gyakran nyilvánvaló, vagy az eset könnyen magyarázható sikerként, míg a negatív példa negatív voltának már a felismerése is nagyobb szellemi erőfeszítést igényel, nem is beszélve fontosságának felismeréséről. Az emberi elme eme tulajdonsága befolyásolja a memóriát is. Mikor egy álláspontra vonatkozó adatok után kutatunk az emlékezetünkben, könnyebben találunk azt megerősítő emlékeket.

A kutatók néha beleesnek az elfogult megerősítés csapdájába: úgy állítják fel a kísérleteket, vagy olyan adatokkal dolgoznak, hogy az eredmények alátámasszák a hipotézist. A problémát olyan módon kezelik, hogy ne kelljen a hipotézisnek ellentmondó tényekkel szembesülni. Például a parapszichológusok köztudottan alkalmazzák a korrekciós feljegyzést (opcionális kezdés és befejezés, arra hivatkozva, hogy a pszí képességek nem állandóak) az ESP-kutatásban. A kísérletezők csökkenthetik az elfogult megerősítés hatását, ha olyan kollégával dolgoznak, aki egy ellentétes elmélet híve. Folyamatosan emlékeznünk kellene a jelenségre, és aktívan keresni a hitünkkel ellenkező tényeket, azonban mivel ez természetellenes, egy átlagos ember gyakorlatilag elfogultságra van kárhoztatva.

Lásd még

Eredeti szócikk: confirmation bias