Áldilemma

SDCarroll.png Szabadgondolkodo.png

Az áldilemma a kizárásos következtetés helytelen változata; néha vagy-vagy csapdának is hívják. Azon alapszik, hogy a dilemma, ahol látszólag vagy az egyik, vagy a másik alternatívát kell választani, valójában nem fedi le az összes lehetőséget. (Vannak áltrilemmák stb. is)

Ha például valaki látszólagos pszichikus képességeit demonstrálja, könnyen eshetünk az hamis dilemma csapdájába mondván: Vagy csaló, vagy pedig tényleg médium; és mivel nem csaló, bizonyára egy igazi médium.

Van legalább még egy magyarázat a látszólagos pszichikus képességeire: Őszintén hiszi, hogy médium, de nem az. Egy Sylvia Browne, egy John Edward, vagy egy James Van Praagh sokak számára könnyen tűnhet médiumnak, de nem kell feltétlenül csalónak lenniük, ha nem azok. Talán tényleg csalók, de lehet, hogy őszintén elhiszik magukról, hogy valóban kapcsolatban állnak a másik oldallal. Más szóval becsapják magukat; de ez nem azt jelenti, hogy szellemileg nem épek, csak azt, hogy a hamis hitük olyan mélyen bevésődött a személyiségükbe, hogy semmilyen mennyiségü bizonyíték vagy érv nem képes ráirányítani a figyelmüket a tévedéseikre.

Egy személy tévesen médiumnak hiheti magát attól is, ha olyasmivel szembesül, amit nem tud természeti törvényekkel megmagyarázni. Ezt a nemtudásból fakadó téves következtetést mások tovább erősíthetik. Az átélt élmény és a másoktól jövő pozitív visszacsatolás elhiteti vele, hogy különleges "adománya" van. A véletlen egybeesések innentől kezdve már a tisztánlátás jelei a szemében. Ha fogékony személy, és gyorsan és hatékonyan ráérez mások szükségleteire, elhitetheti velük, hogy paranormális képességei vannak, pedig igazából csak nagyon érzékeny és jó megfigyelő. Könnyen elképzelhető, hogy fogékony a testbeszédre, vagy tudat alatt észrevesz finom jeleket, mint a szemmozgás vagy az épphogy csak észlelhető mozdulatok, amik üzenetet hordoznak. Valaki megkérheti: meséljen arról, amit lát vagy hall, abban a reményben, hogy médiumunk belelát a jövőbe, vagy felveszi a kapcsolatot a holtakkal. Szívességből megteszi, és ilyen dolgokat mond mit pl. "Köszöni szépen a zenét", "Nemsokára pénz áll a házhoz", vagy "A bátyád lényegesen meg akarja változtatni az életét". Az ember hajlamos jelentést és fontosságot tulajdonítani az ilyen kijelentéseknek, ami tovább erősíti mind az ő, mind újdonsült médiumunk hitét. Erős a kötődés a médiumok és kuncsaftjaik között, akik hisznek pszichés képességeiben. Ez néha nagyon szoros, és érzelmi töltésű: csoportban a jelenség ragályossá is válhat. "Azt mondja, köszönöm Bolyhost, van ennek valami értelme?" Egy nő elzokogja magát. "Ő a kislányunk! Csak három éves volt. Imádta a bolyhos kis takaróját. Minden éjjel betakargattam a kedvenc bolyhos takarójával." Ettől persze a fél hallgatóság elsírja magát abban a hiszemben, hogy a médium kapcsolatot létesített vele. Miért? A médium egy elejtett megjegyzése alapján egy szegény nő elhunyt kislányára asszociált. Minden, a bolyhos takaróra vonatkozó specifikus információt maga a kliens szolgáltatott, míg a hallgatóság és maga a médium is abban a hitben ringatja magát, hogy halott gyermek egy vadidegent szólított meg ezen a bizarr módon (okkult üzenet publikus fórumon).

Tehát azon kívül, egy magát médiumnak mondó személy valóban az, vagy csak csaló, van egy harmadik lehetőség is: hogy önáltató. A képességét viszont, hogy meggyőzze magát és másokat a paranormális erejéről, ez nem csökkenti, sőt, épp ellenkezőleg: növeli. Az erejébe vetett hite és a csoportos visszacsatolás hatására magabiztosabb lesz, és biztosabb az adományában. Ha valami olyasmit mond, ami nyilvánvalóan hibás, vagy ami a kuncsaftnak nem mond semmit, azt csak ráfogja arra, hogy ő sem tévedhetetlen, vagy hogy neki van igaza, csak a kuncsaft nem elég együttműködő, vagy nem gondol bele elég mélyen. Számos cold reading technikát elsajátíthat anélkül, hogy tudná, mi az. Hangsúlyozzuk, hogy az önáltatás nem elmebetegség és nem hülyeség. Csak annyit jelent, hogy a szkeptikusok számára gyakorlatilag lehetetlen meggyőzni őt arról, hogy amit csinál, az nem bizonyíték a pszichikus képességeire.

Íme egy másik példa a hamis dilemmára: Az univerzum vagy véletlenül jött létre, vagy tudatos tervezés által, de nyilván nem jöhetett létre pusztán véletlenül. Tehát tudatos tervező teremtette. Van még legalább egy lehetőség: az univerzum megtervezettnek látszik, de nem az. Az univerzum mindig is létezett ilyen vagy olyan formában, és a mindenkori felépítését a belső törvényei és változatlan tulajdonságai vezérelte véletlennek köszönheti. Ennek a példának egy változata az az észrevétel, hogy vagy mindennek van oka, vagy semminek sincs. Még az evolúcióban az ún. véletlen variációknak is vannak különböző okai. A logikai csapda más változata szerint vagy az evolúció igaz, vagy az intelligens tervezés. Lehet, hogy van egy intelligens tervező, aki az evolúciót a teremtés részének szánta.

Más példa: L. Ron Hubbard az állította, hogy vagy a sejtek éreznek, vagy pedig a lélek belép a "spermiumba és a petesejtbe a fogantatáskor" (Dianetics: 71). Mindkét alternatíva lehet egyszerre hamis, és úgy tűnik, hogy azok is.

Más példa: Vagy idegen űrhajót látott a szemtanú, vagy hazug. Talán csak tévedett.

Egy újabb: Vagy tényleg elrabolták az idegenek, vagy őrült. De nem őrült, tehát legnagyobb valószínűséggel tényleg elrabolták az idegenek. Bárki csalatkozhat anélkül, hogy őrült lenne.

Egy másik: Mint szkeptikus, Ön vagy leleplező, vagy kutató. És hogy hívják azt, aki a saját kutatásait használja egy állítás leleplezésére?

Egy személyes példával zárnék. Egyszer valaki megkérdezte tőlem: Min alapszik az Ön nagyra tartott "szkeptikussága"? Tudományos tényen, vagy valamilyen érzelmi, rejtett indítékon?

Lásd még

Eredeti szócikk: false dilemma